Én a második babámat várom, az “első babám” már kamasz gyerek és számomra a terhesség most legalább olyan új élmény mint legelőször volt. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a terhességem első időszaka is elég problémamentesen zajlott. Na nem mondom, hogy nem voltak kisebb hányingereim, vagy nem éreztem magam rosszul a szagoktól vagy nem szédültem soha, de hál’ isten elég enyhén zajlott le. A második trimeszter elején már ezek a kis kellemetlenségek is elmúltak.

Jelenleg a 15.héten járok és már mozog a pici babám, esténként mindig beszélgetek hozzá és a kezem érintésére mozgolódással válaszol. Nem tudom, hogy kisfiú vagy kislány lesz-e, de úgy gondolom nem is ez a lényeg, hanem, hogy egészséges legyen. Egyszer olvastam egy blogon egy felháborodott anyuka írását, hogy egyre többen szeretnék meghatározni a születendő gyermekük nemét, vagy ha nem tudják akkor legalábbis minél hamarabb megtudni, hogy fiúk vagy lányuk születik. Ez az anyuka felháborodottan írt erről, hogy azt elfelejti minden ember, hogy nem fiú vagy lány, hanem egy kis EMBER lapul a szíve alatt és nem is az számukra a fontos, hogy egészséges és gyerek, hanem, hogy fiú-e vagy lány. Egyetértek ezzel az anyukával teljes mértékben, nem szabad ennyire leegyszerűsíteni a dolgot, fel kell nyitni az emberek szemét, hogy ne így lássák. Tőlem is rögtön ezt kérdezi bárki aki megtudja, hogy babát várok…”És fiú lesz vagy lány?” vagy “Mit szeretnél fiút vagy lányt?”

Nehéz ezekre a kérdésekre válaszolni… Általában a legelfogadottabb “Mindegy csak egészséges legyen” válasz a legkézenfekvőbb. Már várom nagyon a következő ultrahangot, ahol egy kicsit bekukucskálhatok a babám világába. Jó lenne otthonra is egy készülék amivel bármikor be kukkanthanék hozzá. : )

Egy gyakori kérdés a Google-ban: “Mi a szerelem?”… nos, a legszebb magyarázatot pár évvel ezelőtt hallottam egy asszisztens barátnőmtől.
Ezeken az esős napokon visszaemlékeztem a történetre, és szeretném ma veletek megosztani.

“Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.

Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak… az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni
az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.

Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de
az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel… Akkor
csodálkozva megkérdeztem: “És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?” Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: “Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő”.

Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget… Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: “Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!… Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem
?!… nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus.
Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van”.

Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben !!!

- Melyik a legmenőbb csaj a nudista strandon?
- Az, amelyik az utolsó perecet is le tudja enni.

Befurakodtak a mobilokhoz, telefonáláshoz kapcsolódó fogalmak a Dél-Afrikai Köztársaság névadásába. Mostanra tizennégy évesek azok a gyerekek, akiket a mobilok bevezetésekor szüleik a szolgáltatók által behozott új fogalmak valamelyike után neveztek el.
Két közös tulajdonsággal biztosan rendelkezik a Dél-Afrikai Köztásaságbeli SMS Mabaso, Call Later Ndlovu, Simcard Makhathini és Please Call Me Cetshwayo. Mindnyájan a mobiltelefonok 1993-as bevezetése után születtek Kwazulu-Natal tartományban és a szüleik az új technika után adtak nekik nevet.

A Reporter.co.nz által közölt cikk további példákat is hoz a telekommunikációs szaknyelvet idéző nevekből, igaz arról nem szól, meddig voltak divatban a mobilos keresztnevek. A megfejtést a zulu névadási szokások rejtik, amelyek szerint egy jelentős pillanat, nagy történés vagy fontos hős, eszme után jó elnevezni a gyerekeket – árulja az African Voices oldalon megőrzött Sunday Times cikk. Talán szerencsés is, hogy a Cijmpis (Készülj a háborúra) vagy Mdubulenis (Lődd le) szavak helyett a inkább hálózati hibának vagy térerőnek hívnak gyerekeket.
Alex Pang, az Institute For The Future kutatója arra is felhívja a figyelmet, hogy az eltérő szokások miatt a nyugati vilgából nem tudunk olyan gyerekekről, akiket az internet elterjedésekor Kibertérnek vagy TCP/IP-nek kereszteltek volna az új találmány hatása alatt álló szüleik. Bezzeg az űrprogram legalább egy Moon Unit Zappával megajándékozta a világot, igaz ehhez kellett az apa, Frank Zappa furcsa zsenije is.

Bezzeg a puritánok

Ráth-Végh István, a remek művelődéstörténész már a harmincas évek végén közölt gyűjteményt a furcsa nevekről. A legvadabb ötleteik valószínűleg az angol puritánoknak voltak, Cromwell parlamentjének elnöke például Praise-God Barebone, azaz Dicsérd Istent Barebone névre hallgatott. Mások nem úszták meg ilyen rövid keresztnévvel és teljes bibliai igéket és vallási parancsolatokat kaptak útravalóul. Az évszázadok mára viccessé vált névadási szokásairól Ráth-Végh Az emberi butaság című kötetében olvashat az érdeklődő.

Forrás:[origo]

“A barátot a legnagyobb jó közé soroljuk, a barát hiányát és a magányt pedig a legkeservesebb dolognak tartjuk.”

Nem tudom, hogy napjaink rohanásában fontosak-e az igazi emberi kapcsolatok, mint a szeretet vagy a barátság, az eggyüttérzés vagy a segítőkészség. Sajnos egyre kevesebbet tapasztaljuk, adjuk-kapjuk ezeket az érzéseket. A világunk már nem erről szól, sokkal inkább az erőszakról, a sértésekről vagy a megalázásokról. Az emberi kapcsolatok egyre felszínesebbé válnak és már nem mernek az emberek mély kapcsolatokat kialakítani, se a szerelemben, se a barátságban. Egyre sekélyesebbé válik minden, talán ilyenkor karácsonykor egy kicsit jobban ráébrednek az emberek, hogy szeretetben kellene élni, de jön a január és már el is felejtik…

“A legfontosabb dolog az életben nem a pénz, a társadalmi státusz, vagy az elismerés, hanem az az időszak, amikor a barátja vagy valakinek.”

Egy 12 éves kislány írt egy fogalmazást a barátságról, azt írta, hogy ő milyennek gondolná, mert neki nincs egy igaz barátja se, mint ahogy sokunknak sincs.

Kép szövegének elolvasása: jobb egérgomb és a kép megjelenítése…

A szülők többsége úgy véli, az a dolga, hogy rábírja a gyereket az evésre. Pedig valójában az lenne a feladatuk, hogy változatos, egészséges étrendet kínáljanak a gyereknek – hangsúlyozza Harriet Worobey, a Rutgers Egyetem táplálkozástudományi előkészítő intézetének igazgatója, aki összegyűjtötte, milyen hat alapvető hibát követnek el általában ezzel kapcsolatban.

1. Kizavarják a gyereket a konyhából

A forró tűzhely és az éles kések miatt érthető, ha a szülők nem szeretik, hogy a kisgyerek a konyhában lábatlankodik, amikor készül az ebéd vagy a vacsora. Több kutatás azonban már bebizonyította, hogy a gyerekek bevonása az étel elkészítésébe az első fontos lépés ahhoz, hogy ki is próbálják az új ízeket.

A Kolumbia Egyetem tanárképző szakának kutatói mutatták be, hogyan hat a gyerekek evési szokásaira a főzés. Egyik vizsgálatukban hatszáz, óvodás és hatodik osztályos életkor közötti gyerek vett részt egy táplálkozási tanfolyamon, amelynek során arra próbálták ránevelni őket, hogy több zöldséget és teljes kiőrlésű gabonafélét egyenek.

A gyerekek egy része az elméleti oktatás mellett főzési leckéken is részt vett. Mint kiderült, azok, akik maguk készítették az ételt, szívesebben is ettek ilyen egészséges ételeket az étteremben, sőt, még repetát is kértek.

2. Könyörögnek, hogy csak egy falatot egyen

Ésszerűnek tűnik ugyan, ha próbáljuk rábeszélni a gyereket egy falat ételre, ez a próbálkozás azonban gyakran inkább ellentétes hatást vált ki, még akkor is, ha jutalmat ígérnek érte – ezt több kutatás is alátámasztja.

Az egyik vizsgálatot a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatói végezték, akik azt kérték a gyerekektől, hogy egyenek zöldséget és igyanak tejet – jutalmul pedig azt ígérték, hogy kapnak matricát és nézhetnek tévét. A gyerekek megtették, de a későbbiek során kimondott utálatot mutattak az így rájuk kényszerített ételek iránt.

Sokkal jobb megoldás, ha a szülő a gyerek tányérjára teszi az ételt, és arra bátorítja a kicsit, hogy kóstolja meg. Ha mégsem teszi, akkor nem szabad megszidni, és jutalmat sem szabad ajánlani, ha mégis megkóstolja. Ilyenkor csak kérdezzük meg, kér-e még.

3. Eldugják előle, amit szerintük nem ehet

A szülők félnek attól, hogy a gyerek mindent egyszerre felfal, ezért az ételt olyan helyen tartják, ahol a gyerek nem éri el. Csakhogy az már több kutatásból is kiderült, hogy minél inkább tiltanak valamitől egy gyereket, azt annál jobban kívánja.

A Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatói is végeztek egy ilyen vizsgálatot: azt kutatták, hogy mennyire kívánják a gyerekek a tiltott élelmiszereket. A gyerekeket egy asztalhoz ültették, amelyet telepakoltak almás és barackos süteménnyel teli tányérokkal – két olyan étellel, amelyet a megelőző teszteken a gyerekek “éppen csak jónak” minősítettek.

Egy másik csoport asztalán a sütik egy része tányéron, míg a többi átlátszó süteményes dobozban volt. A gyerekeknek azt mondták, tíz perc múlva vehetnek csak a dobozból.

Az eredmény: háromszor annyi süti fogyott a dobozból, mint a tányérokról.

Egy másik vizsgálatból pedig az derült ki, hogy azok a gyerekek, akiket otthon korlátoznak abban, hogy mit és mikor ehetnek, hajlamosabbak arra, hogy rosszullétig túlegyék magukat, ha végre szabad.

Mi ebből a tanulság a szülők számára? Ne tartsanak otthon olyan élelmiszert, amelytől el akarják tiltani a gyereket! Vásároljanak inkább egészséges nassokat, és engedjék, hogy a gyerek mindig ehessen, amikor kedve van.

4. A gyerek előtt fogyókúráznak

A gyerekek eltanulják a szülők étkezési szokásait, és nagy valószínűséggel azt eszik, amit az anyjuk és az apjuk. A Rutgers Egyetem, óvodásokkal végzett vizsgálata megállapította, hogy a kicsik ugyanazokat a gyümölcsöket és zöldségeket eszik, amelyeket a szüleik – és ugyanazokat utasítják el. Egy másik kutatásból pedig az derült ki, hogy a lányok válogatósabbak, ha az édesanyjuk is az.

Erre az összefüggésre nagyon kell figyelniük azoknak a szülőknek, akik fogyókúráznak. A Health Psychology című szaklap 2005-ös tanulmánya szerint azok az anyák, akik túl sokat foglalkoznak a súlyukkal, hajlamosabbak arra, hogy a lányukat is eltiltsák bizonyos ételektől, vagy bátorítsák őket is a fogyókúrára.

A baj ezzel az, hogy a tilalmon alapuló diéta a legtöbb embernél nem működik, viszont nagy elcsábulásokhoz – és elhízáshoz vezet. Azzal, hogy rendszertelen táplálkozáshoz szoktatják a gyereket, a szülők étkezési rendellenességek, egy életre szóló mániákus diétázás veszélyének is kiteszik őket.

5. Unalmasan főznek

A mániákusan kalóriaszámláló szülők gyakran tálalnak egyszerű, párolt zöldséget – nem csoda, hogy ezt vonakodnak megenni a gyerekek. Táplálkozási szakértők szerint nem kellene félni a zöldségfélék “megbolondításától”; egy kis vaj, dresszing, sajtszósz vagy barnacukor sokkal kívánatosabbá teszi a gyerekek számára az ételt. Ha pedig egy kis zsiradékot adunk a zöldséghez, azzal még jót is teszünk, mert könnyebben felszívódnak a szervezetben a zsírban oldódó tápanyagok. Ez a pár extra kalória nem nagy ár azért, hogy a gyerekkel megszerettessük a zöldségféléket!

6. Túl gyorsan feladják

A szülők túl gyakran mondják valamire: “ezt az én gyerekem sosem enné meg”. Lehet, hogy ez a pillanatnyi helyzetben igaz, de ne feledjük, hogy az evési szokások gyakran változnak! A szülőknek ezért mindig többféle egészséges ételt kell tálalniuk, még akkor is, ha a gyerek meg sem hajlandó kóstolni azokat! Hiszen egy kisgyereknél akár hónapokig is próbálkozni kell ahhoz, hogy végre elfogadjon egy addig ismeretlen ételt.

A testvérek és a barátok is megváltoztathatják a gyerek evési szokásait. Leann L. Birch, a Pennsylvaniai Állami Egyetem gyermekkori elhízást kutató intézetének igazgatója mesélte, hogy az első gyereke mindig is szerette az új ízeket, míg a második nem. De mivel látta, hogy a nővére mindent kipróbál, 10-11 éves korára már ő sem akart elmaradni tőle.

Susan B. Roberts, a Tufts Egyetem táplálkozási szakértője a “15-ös szabály” betartását javasolja: azt tanácsolja, hogy legalább 15-ször tegyünk az asztalra egyféle ételt, hogy lássuk, elfogadja-e a gyerek, vagy sem. Ha végre hajlandó megkóstolni, akkor a szülőknek hasonló színű vagy ízű ételekkel kell próbálkozniuk, így egyre változatosabbá tehetik a gyerek étrendjét.

A válás soha nem könnyű, de új életet kezdeni – egy gyerekkel oldalunkon – még nehezebb.

A nők erősek, sok mindent kibírnak. Az élet számtalan terhet tesz vállukra, ezért már kiskorukban is sokkal hamarabb válnak komollyá, éretté mint ellenkező nemű társaik. A kisfiúknak az esetek többségében még a házimunkából sem kell kivenni részüket. A nők többsége jóval könnyebben viseli a válást követő idősszakot, a férfiak számára azonban egyedül maradni egy gyerekkel felér egy korbácsütéssel, hiszen vállalniuk kell minden olyan feladatot is, mely korábban az édesanya szerepkörébe tartozott.

A gyermek szerepe

Sokan mondják, hogy az életben az egyetlen igazi kincs a gyermek; erőt ad, mosolyt csal az arcunkra akkor is, ha rossz kedvünk van. A szülők válása esetén is igaz ez, hiszen ő ad erőt a folytatáshoz. Ritkább eset az, amikor az édesapánál marad a gyermek, hiszen legtöbb esetben az édesanya vállalja (és ragaszkodik hozzá), hogy gyermekét nevelhesse. Ez a későbbiekben mindkét fél párkapcsolatára hatással lehet, hiszen mindkét szülőnek joga van látni és nevelni gyermekét. Nem egy esetben azonban az is előfordul, hogy a szülő gyermekét használja fel a másik eltaszítására, vagy éppen visszahódítására.

Elvált apák hátrányban

Az elvált édesapák sok esetben hátrányos helyzetbe kerülnek, ha új kapcsolatot próbálnak kiépíteni. Egyre nagyobb számban vannak azon férfiak, akik már túlvannak egy házasságon, s egy váláson. A nők többsége pedig ösztönösen kerüli az elvált férfiakat. A magyarázat egyszerű; sokan attól félnek, hogy egy elvált emberre nem jellemző a hűség és kitartás, mások félnek az ismeretlentől, a közös jövőtől.

Sok esetben az elvált férfiak jövendőbelije nem is ok nélkül aggódik. Nem egyszer az exfeleség próbálkozik az új kapcsolat szétrombolásával, máskor pedig a gyermek áll a szerelem útjába. Mindenre fel kell készülnie annak, aki egy elvált szülőt választ társának.

Az alkalmazkodás

Ha a válás csendben zajlott, s mindenki elfogadja az új kapcsolatot, akkor is számtalan nehézséggel kell számolni. A gyermeket mindkét szülőnek joga van látni, s a nagyszülők is igényt tartanak közelségére. Soha nem lesz egy megszokott átlagos család, hiszen a mostohaszülővel együtt immár három nevelő, s ezzel egy időben hat nagyszülője is lesz a gyermeknek.

Az ünnepnapokon, akárcsak a hétköznapokon, mindenkinek alkalmazkodnia kell a gyermek többi családtagjához, s elsősorban az ő igényeit kell figyelembe venni akkor is, ha ez felborítja a mindennapi rutint.

Két szék között a pad alá

Az apukák olykor két szék közé kerülnek – s néha a pad alá esnek. Vitathatatlan tény, hogy egy válást követően a két szülő között már csak a gyermek az egyetlen kapocs, s mindenki igyekszik az ő érdekeit szem előtt tartani. Néha azonban előfordul hogy maga a gyermek próbálja megakadályozni az új kapcsolatot, hiszen egész addigi élete a válást követően értelmét veszti. Nem érti, miért állt egy másik nő édesanyja helyére, s foggal-körömmel küzd a kapcsolat ellen. A legjobb megoldás, ha mindkét szülő elmagyarázza miért történt a válás, és megérteti vele, hogy sem az új barátnő, sem ő maga nem hibás a szülők kapcsolatának megromlásában.

FEL SEM KELL EMELNIE A KEZÉT AHHOZ,

hogy bántsa a gyerekét: szavakkal legalább olyan fájdalmat okozhat, mint az öklével.

Amikor legközelebb úgy érzi, a mindennapos gondok annyira feldühítik, hogy valakin le kell vezetnie…ne tegye!

Próbálja inkább ki az alábbi ötletek bármelyikét.

Ne feledje: higgadjon le.

Ne a gyereken akarja levezetni.

Inkább:
1. Fogja be kezével a száját, és számoljon el tízig. Vagy inkább húszig.
2. Hagyja abba, bármit is csinál – szorítsa össze a száját, és lélegezzen jó mélyeket.
3. Hívja fel gyorsan egyik barátját, és mesélje el neki, mi borította ki.
4. Hívja fel a pontos időt.
5. Kezdjen el hangosan számolni vagy az ábécét felmondani.
6. Ha van, aki ott marad a gyerekekkel, menjen és sétáljon egyet.
7. Zuhanyozzon le jó forró vízzel, vagy mossa meg az arcát hideg vízben.
8. Keressen egy tollat, és írja le, amit gondol.
9. Hunyja be a szemét, és képzelje el, milyen lenne, ha magának mondaná valaki azokat a dolgokat, amit a gyerekének mond.
10. Kapcsolja be a tévét vagy a rádiót.
11. Szorítson magához egy nagy párnát.
12. Hívjon fel egy segélyvonalat, és kérjen információt a gyerekbántalmazás hatásairól.

Higgadjon le. Ne akarja a gyereken levezetni.

A jó nevelés szilárd alapokon az életre készíti fel a gyerekeket.
Lehetek-e egyáltalán alkalmas eszköz erre egyedül?

Egyedülálló szülők vagyunk, a legkülönbözőbb egyéni történetekkel.

Van, akinek meghalt a szeretett társa.
Vannak, akik elváltak. Nem sikerült a legfontosabb kapcsolatuk. Kudarc.

Az ilyesmi mellett nem tud csak úgy elmenni az ember. Ösztönös reakció okokat keresni, okolni valakit. A másikat, vagy saját magunkat.

- Elváltunk, és őt hibáztatom; sérelmet, keserűséget hordozok. Elhagyatva, megalázva, kifosztva érzem magam.

A megfelelő önértékelés annyira fontos az embernek, hogy szinte mindent megtesz annak érdekében, hogy jó embernek tudhassa magát. Hazudunk magunknak, megváltoztatjuk az emlékeinket, kitörlünk, hozzáadunk; nyelünk és tűrünk, vagy kitörünk és gyilkolunk… mindezt azért, hogy el ne veszítsük az önbecsülésünket.

- Elváltunk, és magamat hibáztatom, lelkiismeret furdalásom van; a bukottság, alkalmatlanság érzése tölt el. Mit érek? Lehetek-e így jó szülő? Vagy elrontottuk?

Ezek a gondolatok, érzések pusztítanak; kifelé, vagy befelé, hajlamainktól függően. Természetes, hogy megjelennek, de nem maradhatnak bennünk, különben akadályozni fogják a gyógyulásunkat, és azt, hogy biztonságot nyújtó szülők legyünk a gyerekeink számára.

Van, aki házasságban él ugyan, de mégis rámarad a gyerekek nevelése. A család nem az eredeti terv szerint működik. Mivel a válás nem tesz pontot a végére, ahonnan legalább valami újat kezdhetünk, a meg nem szűnő gondok fájdalma, keserűsége is marad, halmozódik.

Ami közös bennünk: Mindannyiunk hátterében fájdalom és bűntudat húzódik meg. Sok valódi, jogos emberi szükséglet nincs betöltve az életünkben. Olyan helyzetben vannak ránk bízva a kicsik, akiket biztonságban, harmonikusan szeretnénk teljes emberré nevelni, amikor nem vagyunk a legalkalmasabbak a feladatra. Lehetünk ilyen helyzetben elég jó szülők?

KAPCSOLATUNK A KÖRNYEZETÜNKKEL – Szokásos zsákutcák

Harag (kifelé); önemésztés (befelé); beszűkült fókusz, csak a gyerekért való önfeláldozó élet és a gyerekre támaszkodás / megfojtás (mindent érte teszek, már csak neki/érte élek, úgy használom a vele való kapcsolatot, mintha a társam volna)

Nyöszörgő púpok, hős amazonok
Visszataszító és riasztó mások számára, ha megérzik, hogy rászorultnak érezzük magunkat, és kötelességük nekünk segíteni. Ha sajnálniuk kell, egyszer-egyszer segítenek, de egyre inkább elhúzódnak. Tartós kapcsolatok csak kölcsönös alapon képzelhetők el.

Másik véglet: a hős amazon, aki büszkeséggel, falak építésével rejti el azt, amit nem mer elfogadni önmagában és a helyzetében. Én nem szorulok rá senkire; meg fogom mutatni, hogy fantasztikusan megállom a helyem. A megtépázott önbecsülés bizonyítási kísérlete. Sok előnye mellett (pl. nem hagyja el magát az illető) oda vezet, hogy túlhajszolt lesz és megszürkül a lénye. Keménnyé, céltudatossá, robbanékonnyá, állandóan túlterheltté és időzavarral küzdővé válik; nem lesz igazán kikapcsolódós ideje a barátaira, a gyerekeire. Nem tartható fenn hosszú távon ez a hozzáállás sem.

Barátságos viszonyban kellene megtanulnunk együttélni a korlátainkkal, és közel kell merni engedni magunkhoz azt a pár embert, aki tényleg elfogad, és néha még segíteni is van kedve. Időt kell szakítanunk arra, hogy kikapcsolódjunk; lehetőséget kell adnunk arra, hogy szeressenek, hogy süssön ránk a nap. Különben kiégés vagy falnak menés lesz a vége. Mindkét szélsőség még nagyobb magányhoz vezet. Az emberek nem szeretik, ha elvárásokkal nyomasztjuk őket, de azt sem, ha nincs rájuk szükségünk, vagy időnk.

Kell hogy legyen tehát társasági életem olyanokkal, akiknek akkor is megfelelek, ha kevesebb is az időm és a pénzem társasági életre. Segít, hogy kiegyensúlyozott, egész ember legyek, mosolygósabb Mami.

Legyen életed a gyerekeken és az értük való dolgozáson kívül is! Szerepeljenek a másik szülőt pótló más emberek is az életetekben. Ha nő vagy, férfiak: ehhez nem kell megvárnod, hogy újabb komoly párkapcsolatod legyen. A gyereknek szüksége van egészséges, normális, pozitív mintákra a másik nemből is, és jobb, ha olyanokkal találkozik, akik szerinted is megfelelnek erre a célra, mint ha a TV-ből, vagy a haverok közül választ magának ilyet. Jó minta alanyok lehetnek: ellenkező nemű testvéreid, tanárok az iskolában, akár családos emberek is a baráti körből, gyülekezetből, stb.

TÁMASZRENDSZER: megbeszélés, megértés, elszámoltatás. Engedd a gyerekeidet barátkozni, elmenni otthonról, és tedd te is ugyanezt.

KAPCSOLATUNK ÖNMAGUNKKAL – A boldogság hajkurászása helyett

A boldogság nem úticél, hanem utazóstílus. Tegyél lépéseket a hétköznapi boldogság felé. Ne gondold, hogy véged van, és most már kutya kötelességed boldogtalan áldozatként elmorzsolnod hátralévő, felelősséggel terhelt, igazságtalanul kifosztott, szomorú életedet. Sebzett vagy, és sebezhetőbb is vagy, mint normálisan lennél. Fel kell dolgoznod a múltat. Ez feladat, feltétel a továbbiakhoz.

DOLGOZD FEL a helyzeteddel természetesen járó LELKIISMERETFURDALÁST, BŰNTUDATOT!

Engedd ki a börtönből azokat, akik ott vannak. Bocsáss meg, bocsáss el! Ismerd fel és ismerd el a valós emberi szükségleteidet! Légy őszinte önmagaddal! Ha meg akarsz felelni a fokozottabb kihívásnak, csökkentened kell annak az esélyét, hogy a saját lábadban esel hasra. Tudnod kell, hol csámpás a lábad.

Szánj időt magadra (hibás elképzelés, hogy minden idődet a gyerekeiddel, vagy az értük való gürcöléssel kell töltened).

Érdemes sűrűn föltenni ezeket a kérdéseket:

- Minek örülhetek? Reggelenként vagy esténként a gyerekekkel együtt is meg lehet beszélni.

- Mit nem tudok megoldani? Anyagi gondok. Időhiány: nem lehetek mindig ott. Fáradt vagyok. Tudatosan végiggondolni. Tervezni, nemcsak ösztönből reagálni és cselekedni. Amire szükség van, megoldom. Amit nem lehet, v. nem éri meg, azt elfogadom. (Pl. hiába szeretnék konyhatündér lenni, hétközben nem rittyentek álomreggeliket és csodavacsorákat. A lakás rendetlenebb, mint szeretném, és nincs olyan nagy gonddal berendezve. A lányokkal közösen használunk ruhákat,
szépítőszereket.) Örülök annak, ami van. A hálás, örömteli attitűd sokkal fontosabb a boldogsághoz, mint a biztos és bőséges anyagiak.

- Mit tudok megoldani? Hurrá! Idáig már eljutottunk. Gondoljam végig és örüljek. Ne csak azt nézzem, ami még előttem van.

Van energiád arra, hogy értékeld, hogy nem vagy teljesen egyedül? Hogy gondoskodhatsz a gyerekeidről, gyönyörködhetsz bennük, élvezheted a társaságukat? Vagy nap mint nap azzal vagy tele, milyen sok munka, erőfeszítés, lemondás, és így sem tudod azt nyújtani, amit kellene. Arra figyelsz, amid van (hála, öröm), vagy arra, amid nincs (keserűség)?

KAPCSOLATUNK A GYEREKEINKKEL – Életünk értelme!??

Elég vagyok neki?

- Nem. Ne is várd tőle, hogy elégedjen meg veled. Engedd másokhoz is. Pl. a másik szülőhöz (ha él) akkor is, ha sok szempontból – szerinted – nincs rá jó hatással. Engedd más családokhoz is. Talpald meg jól, aztán ne féltsd mindenkitől.

- Igen. Most én vagyok a szülője. Enyém a feladat. Ha nem a sebeimet nyalogatom, vagy a saját kalitkámban vergődöm, ha nem rózsaszín felhőket kergetve hajszolom magam a munkámban, akkor elég vagyok neki.

Szúnyog mama, bögöly papa
Szeretet címén ne a gyerek vérét szívd. Különösen szörnyű, amikor különvált szülők egyszerre csinálják ezt egymás ellen. Két éhes és frusztrált vérszívó falatozik a kicsi gyereken, aki biztonságot, oltalmat és nevelést vár tőlük.

Tartozunk egymásnak? Te (ti) neki igen. A szülője vagy. De ő mivel tartozik neked? A lelked mélyén mit vársz tőle most, vagy a jövőben? Ne magadnak neveld. El kell majd engedned. Néha hamarabb is, mint gondolnád. De mindenképp ebben a szemléletben kell nevelned. A saját életére készíted föl a szülői házban, nem azért, hogy valaki betöltse a te szükségleteidet, neked legyen kire támaszkodnod idősebb korodban, legyen folytatása a te életednek, szüljön neked unokákat, stb. Nem ő a társad. Engedd, hogy gyerek legyen. Ne hajtsd be rajta, amivel nem ő tartozik. Tölts vele kettesben IDŐT! Figyelj rá! Nézz a szemébe! Játszd azt, amit ő akar; beszélgess vagy olvass arról, ami őt érdekli!

A nevelés célja, tehát a feladatunk, felelősségünk nem változott, csak a helyzetünk. A nevelés célja (az önálló életre való felkészítés, hogy gyermekünk felnőve boldogságra képes ember legyen és megállja a helyét) – nem változott.

A családi életre való felkészítés
Az egészséges fejlődéshez, a családmodell kialakításához két szülőre van szükség, akik különböznek egymástól, akiknek valóságos kapcsolata van szép tartalmakkal, szeretettel, gondokkal és megoldásokkal. A család az a hely, ahol meg lehet és kell tanulni, mi a szeretet, az egymásra való odafigyelés, a konfliktuskezelés, a megbocsátás. A családban kell tanulni a férfi – női szerepekről is.

Lépten-nyomon halljuk ezeket. Ne gondoljuk, hogy előttünk zárva ez a kapu! Mi is azt akarjuk, hogy alkalmasak legyenek a családi életre.

Ne add fel, kompenzálj! Barátkozz családokkal, hogy a gyerekeid lássanak normális férfiakat (nőket) is, akik modellt alkotnak; ne a tévéből szedjék össze az elképzeléseiket. Ne adj a gyerekeidnek kiábrándult, egészségtelen életszemléletet ; ne bizonytalanítsd el a rossz tapasztalataiddal (minden férfi olyan)!
Barátkozz sorstársakkal, mert megértitek egymást. De ne csak ők legyenek a barátaid, túl egyformák lesztek. Merd nevelni (korlátozni, fegyelmezni), tudd szeretni! Mindkettőhöz felszabadultság és önbizalom kell; szorongva és szemlesütve nem megy.

NE ENGEDD, HOGY A GYEREK FELHASZNÁLJA ELLENED A BŰNTUDATODAT !
Természetes, hogy a gyönge pontunkon tartanak erőpróbát (megbír-e a híd). Igen, nem tudsz neki mindent megadni. Igen, valószínűleg másképp is csinálhattad volna; lehet, hogy a te hibád is, hogy most ilyen helyzetben vagytok. Ha ezeket feldolgoztad, helyre tetted, akkor nem lehet téged ezeknél fogva manipulálni. MERJ nevelni, korlátozni, fegyelmezni. A gyerek szükségletei nem változtak, sőt! Ő is sérült, vesztett, tehát fokozottabbak a szükségletei. Ha kevesebbet vársz el, ha nem formálod, ha nem vagy következetes, erős (és meleg), ha kíméletből, sajnálatból, vagy alkalmatlanságtudatból nem mered vállalni a tanító, fegyelmező, iránymutató, engedelmességet elváró szülő szerepét, ismét megfosztod őt valamitől.

A korlátnélküliség bizonytalanságot eredményez, pedig most nagyobb biztonságra van szüksége, mint valaha. Nyújts neki nagyobb biztonságot azzal is, hogy mered nevelni. Hasznos, ha vannak olyan barátaid, akikkel megbeszélheted a gyereknevelést. Beszélgetni róla, kérdéseket megvitatni, érezni, h. nem egyedül vagy ebben: csodákat művel és önbizalmat ad. Legjobb, ha olyan valakik, akik néha számon is kérik rajtad pl. a fegyelmezésben való következetességet.

Önállóságra nevelés, döntéshozatal
Gyakori hiba, különösen azoknál a magukra maradt nőknél (de férfiak is vannak ilyenek szép számmal), akiknek egyetlen szeme fénye most már a gyerek, hogy szinte direkt tartják vissza gyerekeiket az önállósodástól. Az egészséges kompetenciatudat kialakulásához szükség van arra, hogy a gyerek minden olyasmit saját maga tehessen meg az ellátásában, amit már meg tud tenni. Ha már képes arra, hogy megkösse egyedül a cipőfűzőjét, csak még lassan, ügyetlenül és nehezen megy: ne kösd meg neki! Ha fel tud öltözni, ne öltöztesd fel. Ha meg tudja mosni a haját, ne mosd meg neki! Ha tud egyedül közlekedni, ne te vidd mindenhova. Hanem? Hát akkor hogy fejezzem ki a szeretetemet? Például azzal,
hogy dicséred! Bíztatod! Hadd ügyesedjen, önállósodjon tovább, hadd növekedjen az önbizalma, hogy újabb dolgokkal is megpróbálkozzon. Hadd próbálgassa jókedvvel az életet!

Vond be a döntéseidbe, de ne támaszkodj rá. Bízz rá egyre több neki való, a saját életét érintő ügyet (ébresztőóra beállítása, mit vegyen fel, milyen táborba menjen, milyen különórára járjon, mikor tanuljon, mit vigyen uzsonnára, stb.). Ne szegd a szárnyát csak azért, mert szeretnéd, hogy sokáig lehessen neked is kismadarad. Ne ess abba a hibába, hogy kalitkában tartod a gyerekedet! Nem magadnak neveled; szeresd őt úgy, ahogy neki jó. Tudj adni. Neveld úgy, hogy nyugodtan szabadon engedhesd, amikor eljön az ideje.

A boldog életmódot lehet tanulni!
TÖLTS haszontalan, kellemes, de nem nevelős IDŐT a gyerekeiddel! Ha több gyereked van, tölts rendszeresen időt minden egyes gyerekeddel KÜLÖN-KÜLÖN. Vidd el valahova. Vagy legalább csukd magatokra az ajtót, legyen halál fia bárki más, aki zavarni mer. 15 percet kettesben tölteni beszélgetéssel, vagy közös játékkal – nagyszerű dolog.
Nem minden igaz, ami nyilvánvaló. Nem minden utamba eső terhet kell a nyakamba vennem. Apa és anya legyek egyszerre? Ez képtelenség! Csak egy ember vagyok. Egy egészet is csak akkor teszek ki, ha nem esek szét.
Mit nem kell megcsinálnom, amiről most úgy hiszem? mivel szabadíthatok fel több időt magamra, hogy normálisabb és pihentebb legyek? a gyerekeimre? Amit muszáj megcsinálni: mindent nekem kell? mit bízhatok a gyerekekre? van valaki más, aki szívesen, sőt jobban megcsinálja, mint én? Kreatív megoldások: támaszrendszer, költségek csökkentése, kisebb-nagyobb változtatások, áldozatok, kompromisszumok ott, ahol megéri; Inkább jöjjön a családi Bokros (vagy Gyurcsány) csomag, ha arra van szükség ahhoz, hogy kevesebb teherrel jobban élvezhessük az életet, és benne egymást.

Ismerd fel a korlátaidat! Légy szabad!
A helyzet abnormális, de ez van.
Élj vele! Használd ki, fordítsd a javatokra!

- Mit tanulhatsz belőle?

- Mit taníthatsz a gyerekeidnek(azzal, ahogy élsz, amilyen a hozzáállásod, a hangulatod, a megjegyzéseid)?

- Hogyan lehetsz több, a gyereked hogy lehet szeretetteljesebb, életrevalóbb, teljesebb személyiség e helyzet által?

- Lehetsz? Legyél teljes ember; ha nő vagy, igazi nő (a gyereknek is erre van szüksége).

- Fogadj el barátságot, szeretetet, segítséget, támaszt

- Bocsáss meg magadnak, a másik szülőnek, bárkinek, akit okolsz, és a szíved legtitkosabb rejtekében is bocsáss meg. Ne maradjon benned a vád, a gyűlölet morzsája, mert ez csak téged mérgez és korlátoz tovább.

- Tanulj meg mindennek örülni, aminek csak lehet!(Kevés panasz és szidás; sok öröm, hála, dicséret).

- Légy példa a nehézségek között (része az életre való felkészítésnek). Ha hasra esel, kudarcot vallasz, ne rejtegesd. Hadd lássa a gyereked, hogy mersz esendő ember lenni, és hadd lássa, hogyan állsz föl újra. Így a gyerekeid javára válhatnak a gondjaid, nehézségeid is. Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál.

Emlékeztető – Összefoglalás:
- Támaszrendszer (beszámolás a fegyelmezésről, megbeszélés)
- A lelkiismeret-furdalást, bűntudatot fel kell dolgozni, meg kell oldani
- Ne hagyjuk, hogy a gyerekeink ellenünk fordítsák
- Idő magamra; nem kell mindig a gyerek körül, vagy őérte sürgölődnöm
- Idő minden egyes gyerekre külön-külön

FÜGGELÉK

Amire mindenkinek szüksége van (kinek-kinek különböző mértékben és arányban):

HOVATARTOZÁS – érezni, hogy szeretnek és elfogadnak, támaszkodhatok, számíthatok valakire

elfogadás: annak, aki ismer, úgy vagyok jó, ahogy vagyok
biztonság: nem inog a talaj a lában alatt (kapcsolati, anyagi, fizikai)
odafigyelés: nem nekem kell kiküzdenem, hogy vagyok a világon, valakit érdekel, mi van velem
együttérzés: megértenek, az én világomba képesek lépni, átérzik, min megyek keresztül
támogatás: segítség melléállással, fizikai részvállalással (autójavítás, gyerekvigyázás, házi szerelések), anyagi is;

ÉRTÉKESSÉG - érezni, hogy elfogadható, értékes ember vagyok
megbecsülés: értékesnek tartanak, értékelik-elismerik, aki vagyok és amit nyújtok
tisztelet: tiszteletben tartanak, méltó módon, uvariasan bánnak velem, nem égetnek le
gyöngédség: fizikai (odabújás, puszi, simogatás, testi közelségtől a szexig)

KOMPETENCIA - érezni, hogy képes, alkalmas, kompetens személy vagyok
bíztatás: pozitív visszajelzéseket kapok, dicséret
elismerés: észreveszik, milyen nagyszerű, amit csinálok (alkotás, munka, nevelés)
sikerek az általam értékelt területeken

Egyedülálló szülőként sok valódi, jogos, alapvető emberi szükséglet nincs betöltve az életünkben. Ilyen pl. a biztonságot adó tudat, hogy van, akihez tartozom; társam, aki olyannak ismer, szeret és fogad el, amilyen vagyok. Óriási űrt, bizonytalanságot jelent, (gyerekkel különösen), hogy már nem tartozom úgy valakihez, ahogy valaha igen. Ilyen annak a tudata is, hogy rendben vagyok (elég jó vagyok, méltó vagyok mások megbecsülésére). Ha az, akivel összekötöttük az életünket, aki a legjobban ismert, nem akar velünk élni, súlyos sérülést szenved az önértékelésünk. Hatalmas a kudarcélmény. Szükségünk van az önbizalomnak arra az érzésére is, hogy meg tudom csinálni azt, amibe belevágtam. Ez a
reménységgel és bátorsággal eltöltő bizakodó hozzáállás szükséges ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg a feladatainkat, előre örüljünk a ránk váró lehetőségeknek. Ez a lelkierő viszont a problémák megoldásában eddig tapasztalt sikerekből táplálkozik. Súlyos érvágás a bukás egy olyan fontos téren, mint a házassági kapcsolat.

Önbecsülésünk e három pillére (hovatartozás, értékesség, kompetencia) egyenlően erős és megbízható kell hogy legyen ahhoz, hogy jól tudjuk érezni magunkat a bőrünkben, megálljuk a helyünket az élet kihívásai között, és egészséges személyiségű gyerekeket neveljünk.

Forrás: www.családinet.hu

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következõ párbeszéd alakul ki:
Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, uram.
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák: Igen.

Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm? A diák hallgat
Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölrõl, fiatalember. Jó-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: Jó-e Sátán?
Diák: Nem.
Prof: Honnan származik Sátán?
Diák: Istentõl?
Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bûn ebben a világban?
Diák: Igen.
Prof: A bûn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: Igen.
Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: Igen.
Prof: Tehát ki teremtette a bûnt? A diák nem válaszol
Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyûlölet? Csúfság? Mindezen szörnyû dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
Diák: Igen, uram.
Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket? A diák nem felel
Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
Diák: Nem, uram.
Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: Nem, uram.
Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenrõl?
Diák: Nem, uram, attól tartok nem.
Prof: És mégis hiszel benne?
Diák: Igen.
Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?
Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.
Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
Diák: Professzor, létezik-e a hõ?
Prof: Igen.
Diák: És létezik-e a hideg?
Prof: Igen.
Diák: Nem, uram. Nem létezik.
Az események ezen fordulatára az elõadóterem elcsendesedik.
Diák: Uram, lehet sok hõnk, még több hõnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hõnk, kevés hõnk, vagy semennyi hõnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hõ nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hõ nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hõ: energia. A hideg nem AZ ellentéte a hõnek, uram, hanem a hiánya.
Az elõadóteremben ekkor már egy gombostû leejtését is meg lehetne hallani.
És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejû fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?
Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: Uram, ön a kettõsségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van AZ élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenrõl alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhetõ dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a halált AZ élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényrõl, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya. Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak?
Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.
Diák: Látta-e már valaha AZ evolúciót a saját szemével, uram?
(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, mi lesz a vita kimenetele.)
Diák: Mivel eddig még senki sem látta AZ evolúciós-folyamatot végbemenni, sõt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor? Nagy zajongás támad az osztályban.
Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?
Az osztály nevetésben tör ki.
Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?…. Úgy tûnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az elõadásainak? A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.
Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: Errõl van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetõje.
A diák….. Albert Einstein volt.

A tudomány, vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak. (Albert Einstein)

Este 9 – kor kezdtünk és a Vénusszal kezdtünk, klasszul látszódtak a holdjai is melette ill. alatta ( 4 van neki ) , majd a hold következett, csak sajnos pont telihold volt, ezért nagyon vakított a napról ráeső fénye. Ezután két óriás csillagot néztünk, amik egymás körül keringtek és az egyik narancssárga színű volt a másik kék, és szabadszemmel csak egy kis halvány pont látszott. Majd az Androméda galaxist láttuk, ami csak egy kis füst gombolyagnak látszott mert ködös és nagyon messze van.

Nagyon jó volt ezeket a csillagokat látni és maga ez a fajta elfoglaltság olyan megnyugtató érzés volt, hogy milyen szép is az égbolt és nem is szoktuk nézni.

Megnéztük az István a király rockoperát és az Egri csillagokba is bele néztünk. Sajnos a japán dobosokat nem láttuk pedig biztos az is jó volt.

A hetet a lézershow és tűzijáték zárta, ami számunkra élvezhetetlen volt, mert az erős szél a tömeg felé sodorta a tűzijátékot és hullottak ránk a darabjai, ami elég kellemetlen érzés volt. Mindenki söprögette magát és hát valljuk be, elég veszélyes is egy iyen dolog. De ettől még a Csiperó jó volt és várjuk a következőt is, mert úgy jó egy város ha zajlik az élet benne…

Ugyanis több mint egy éve már Angliában felfigyeltek arra, hogy
nemcsak a felnőtt sportolók, de 13-14 éves gyerekek közül is évente 3-
4-en halnak meg sportpályán szívelégtelenségben. Mivel a
szívelégtelenség okát a boncolásnál nem találtak, elkezdték vizsgálni,
mi lehet közös az áldozatokban.

Egyetlen ilyen volt:: az étrendjükben a Szója!

Arányos mennyiségű SZÓJA — nem mellékesen – 4-5-ször annyi női
nemi hormont (vagy azzal azonos hatású alkaloidot) tartalmaz, mint
egy db antibébi tabletta. Ez férfiakra nezve még veszélyesebb, mint a
nőkre!
Ezek után amerikai kutatók elvégeztek egy tesztsorozatot 30-30
egérrel. (30 minta és 30 kontrollállat). A 30 kísérleti egér — melyeket
SZÓJÁVAL etettek – MINDEGYIKE elpusztult szívelégtelenségben. A
kontroll csoport, amely normál kaját kapott, semmilyen problémát nem
mutatott.

A prof összerakta az információkat, s javasolja, vizsgálják a
sportolókat étrendjük vonatkozásában is.

S a végén, csak mint érdekességet megemlítette, hogy az allergiás
megbetegedések óriási méreture növekedésének kezdete
szignifikánsan egybeesik a SZÓJA-fogyasztás általánossá válásával.

Múltkor körbement egy nagyon jó cikk a margarinról, mint mesterséges
élelmiszerről (kőolajszármazék).

Itt ez a szója, mely szintén az élelmiszeripar “találmánya”.

Miből lehet olcsón, nagy tömegben “élelmiszert” előállítani? Hát
kőolajból, gombamód szaporodó szójababból… Főleg, ha még
génkezelik is, az már abszolút katasztrófa.
A Greenpeace –esek épp ma ragasztottak tele egy áruházban egy
csomó konzervet figyelmeztető cetlikkel, hogy a termék génkezelt
szóját tartalmaz.

Persze kiverték őket onnan és az érintett gyártó mindent tagad.
Nahát! Miért nem csodálkozom én ezen….
Szóval ne egyetek szóját, haszáljatok margarin helyett vajat!

ÉS:

TALÁN ÉRDEMES MEGFONTOLNI!!!!

*Egy pohár Colát szeretnél, vagy inkább egy pohár tiszta vizet?*

A vízről:

Az emberek 55-65%-a krónikusan vízhiányos.

Az emberek 37%-ánál a szomjúságérzet annyira gyenge, hogy gyakran
összetévesztik az éhségérzettel, ezért akkor is esznek, amikor csak
egy pohár vizet kellene inniuk – sokan ezért híznak el.

A Washingtoni Egyetem felmérése szerint egy pohár víz
maradandóan csökkentette a diétázók 100%-ának éhségérzetét.

A nappali fáradtság elsőszámú okozója a vízhiány.

Folyamatban lévő tanulmányok kimutatják, hogy a hát- és izületi
fájdalmakban szenvedő k 80%-ánál naponta 8-10 pohár víz csökkenti a
fájdalmakat .

Már 2% folyadékvesztés megzavarhatja a rövidtávú
emlékezetet,nehézségeket okozhat az alapműveletek elvégzésénél, és
összpontosítási zavarokat egy képernyő vagy egy kinyomtatott oldal
felfogásánál.

Naponta 5 pohár víz elfogyasztása 45%-kal csökkenti a vastagbélrák
veszélyét, a mellrákét 79%-kal és 50%-kal kevesebb a rizikó a
hólyagrákra.

Tényleg annyi vizet iszol, mint amennyi szükséges lenne?

Általában 8-10 pohár víz minden nap elengedhetetlen.

* *

A Coláról:

* Vizsgáljuk meg a Coca-Cola-t:*

Az USA több államában a rendőrség baleseti helyszínelői 2 gallon
(kb. 7 liter) Cola-t visznek magukkal, hogy a baleseteknél az
úttestre folyt vért azzal távolítsák el.

Ha egy steak-et egy tálba tesznek és Cola-val leöntik, két nap
alatt feloldódik.

A WC-kagyló tisztítása: önts bele egy dobozos Cola-t a kagylóba
éshagyd ezt az igazi(?) csodaszert(?) egy óráig hatni, utána öblítsd
le. A kagyló maradéktalanul tiszta lesz.

Rozsdafoltok eltávolítása egy krómozott felületről: dörzsöld be a
felületet egy Cola-ba áztatott alumíniumfóliával.

Az autóakkumulátor pólusairól könnyedén eltávolíthatod a
korróziót,ha egy doboz Cola-t ráöntesz. Figyeld, ahogy pezseg.

Egy berozsdásodott csavart könnyen meglazíthatsz, ha egy pár
percig egy Cola-ba áztatott rongyot teszel rá.

Ha kenőanyagokat akarsz eltávolítani egy szövetből, önts bele a
mosógépbe a mosószer mellé egy doboz Cola-t, és futtasd le a programot.
Eltávolítja a szélvédő szennyeződéseit is. **

*Hasznos információ:*

A Cola aktív hatóanyaga a foszforsav, melynek pH értéke 2,8.

Egy vasszöget négy nap alatt old fel. A foszforsav kioldja a
csontokban lévő kalciumot és hozzájárul a csontritkulás kialakulásához.

A Coca-Cola szirupot koncentrált formában szállító tartálykocsikat
különösen korrodáló, veszélyes anyagokat jelző táblával kell ellátni.

A Cola-t már 20 éve használják a teherautók motorterének
tisztítására!

*Szóval, mit szeretnél inkább, egy pohár tiszta vizet, vagy egy
Cola-t?*
 

Adott egy familiárisan hiperpegmentált pár. Egyik sem dolgozik, segélyből élnek. Az asszony

5 év alatt szül 5 gyereket, akiket megélhetési problémákra hivatkozva állami gondozásba adnak.

A hatóság kimegy, nyomor, kosz, szegénység – elveszik tőlük a gyerekeket.

Pár hónappal ezután, jelentkezik a hatóságnál a keresztapa, testvér vagy rokon (hiszen mindenki rokon), hogy szivesen nevelné tovább a “szerencsétlen” sorsú család gyerekeit. A hatóság örömmel megszabadul az állami gondozásban lévő gyerekektől és örül, ha valaki gondozásba veszi őket.

Sot fizet is a gondozóknak. Fizetést. Erre megy ki a játék. Az örökbefogadó szülő kiveszi a gyerekeket.

A gyerekeket nem hivatalosan visszaviszik az eredeti családhoz, hiszen rokonok, miért ne lehetnének ott.

És ott tovább élnek, mintha mi sem történt volna.

A nevelőszülőknek gyermekenként nettó 80.000 Ft-ot fizet ki az állam.

Van olyan család, ahol öt ilyen gyereket nevelnek. Az nettó 400.000 Ft plusz a családi pótlék meg a segély.

A pénzen szépen megosztozik a “család” és mindenki jól megél és röhög a markában. Jut pénz kocsmára, játékgépre, csavargásra, BMW-re. Hülyék lennének dolgozni. Nem baj mi megkeressük az árát, hiszen most is dolgozol vagy nem?

Ez a szomorú magyar valóság.