Általában 18 óra utáni rendezvényekre illik alkalmi vagy a meghívón előirt ruhában megjelenni.

Azokon a rendezvényeken ahol FRAKK az elvárt viselet, minden esetben fehér mellénnyel, fehér keményített inggel, melynek gallérja egyenes, tört sarkokkal, fehér csokornyakkendővel, lakkcipővel viselendő.(tudja? Az ilyen rendezvényeken a pincér visel fekete csokornyakkendőt). Hölgyek viselete hosszú elegáns nagyestélyi, hozzá illő könyékig érő kesztyűvel és táskával. Kalapot csak a helyi szokásoknak megfelelően kell viselni.

Napközben is előírhatják, ilyenkor fekete mellénnyel illő. A hölgyeknek ilyenkor nem kell nagyestélyit viselniük, de elegáns lehetőleg hosszú ruha ajánlott.

A SZMOKING viselésének szabálya, hogy fekete mellénnyel, keményített, puha lehajtott vagy egyenes gallérú fehér inggel, fekete csokornyakkendővel, fekete lakkcipővel megfelelő. Nőknek nagyestélyinél egyszerűbb hosszú ruha illik.

Egyszerűbb alkalmi viselet férfiknél a sötét öltöny nyakkendővel, vagy csokornyakkendővel, fekete fűzős cipővel vékony hosszabb szárú fekete zoknival. Ezen alkalmakkor a hölgyek alkalmi ruha viselete az elvárt.

Kaphat még olyan rendezvényre is meghívást, ahova a hivatali, vagy sportos öltözetet, vagy egyenruhát írnak elő, vagy ajánlnak.

Vannak helyek ahol a társadalmi szokásoknak megfelelő öltözetben, az alkalomhoz illően kell felöltözni.

(tovább…)

Napunk jelentős részét munkahelyünkön, hivatalban töltjük. Az öltözködésnél általános szabály, hogy jól érezzük magunkat abban az öltözékben amit viselünk, de feleljen meg a szokásos társadalmi elvárásoknak, valamint az ápoltság és tisztaság is elengedhetetlen.

Legnehezebb dolguk azoknak van akik ügyfelekkel foglalkoznak, tárgyalásokra, megbeszélésekre járnak, munkájuk nagy részét kapcsolat teremtésre, tartásra épül. Öltözetünkkel magunk. Munkánk elismerését is kifejezzük. Vannak cégek ahol hivatali egyenruhával jelzik a dolgozók együvé tartozását.

(tovább…)

A kifogástalan öltözet és az ápolt test még nem minden. Nem elhanyagolható momentum a testtartás helyessége.

Járásunk legyen természetes. A természetesség a követelmény a fej tartásánál is. Ne tartsuk tehát fel a fejünket, de ne is lógassuk.

Természetesen lógnak karjaink is a járásunk közben és nem feszesen, mint a katonáknak díszmenetben. A lábunkat se engedjük szabadjára. Ne csámpázzunk se befelé, se kifelé. Igyekezzünk egyenesen járni.

Ha nem egyedül megyünk az utcán, igyekezzünk a társunkkal lépést tartani, de ezt is tegyük természetesen.

(tovább…)

A jó megjelenés első velejárója az öltözék. A mai magyar szokások eléggé elütnek a történelmi hagyományainktól és az elvárható normáktól. Európát valaha megajándékoztuk az úgynevezett vitézkötéssel, a ruhák gombolhatóságával. Régi kosztümös filmekben ma is látható, hogy évszázadokon át mennyire divatos és praktikus viselet volt. Ma a divat után szaladva mindenféle ránk nem való, és viselhetetlen ruhadarabot magunkra aggatunk. Az öltözködésnek is vannak bizonyos szabályai.

Törekedjünk az ízléses öltözködésre

A jó ízlésű ember idegenkedik a hivalkodástól, és a kirívótól. Gyakran látni lányokat, asszonyokat lehetetlenebbnél-lehetetlenebb kreációkban járni. Legjobb ruhadarabjaikat hordják, de nem a megfelelő összhangban. A csinos öltözet a művészien megkomponált képet juttatja eszünkbe, ahol minden a helyén van.

(tovább…)

Ízléses öltözködéssel valóban jó hatást válthatunk ki – messziről. De hogy közelről is megmaradjon a jó hatás, ahhoz elengedhetetlen a test rendszeres ápolása.
Kezdjük talán az ember fejénél, vagyis a hajánál. Ne feledjük el a mosdás utáni kötelező fésülködés kevés. Még azt sem mondható, hogy annyiszor fésülködjünk, ahányszor elmegyünk otthonról. Abból kell kiindulni, hogy a fésülködés nemcsak a haj rendezése, hanem egészségügyi követelmény is. Környezetünket sértjük, ha rendezetlen a hajunk. Gyakran kell tehát fésülködnünk. De nem akárhol. Nyilvános helyen, az asztalnál sohasem szabad fésülködni, szépítkezni, arra való a mosdó. Az arc ápoltsága szintén a rendezett külső része.

Ne gondoljuk, hogy a kozmetika valami új találmány. Legalább olyan régi, mint a jó modor. A történelemből ismert Memphis és Théba az arcápolásnak is központja volt. Egy 3500 éves sírban egy egyiptomi nő bebalzsamozott holttestére találtak. Szemöldökei a halántékáig ki voltak húzva, haja festett volt és száján pirosítót találtak. A rúzs is régi találmány. Ókori krónikások jegyezték fel, hogy milyen hódító hatással volt Cleopátra ajakrúzsa. Ezt ő maga készítette, sok más kozmetikumával együtt.

(tovább…)

Nem beszélgetés, nem telefonálás, de mégis társadalmi érintkezés. A technika fejlődésével a levélváltás egyre gyakoribb lett.

A levelezési tanácsokat tartalmi és formai tanácsokra bontjuk.

Leveleink tartalma olyan legyen, hogy felkeltse a címzett érdeklődését. Az öncélú, saját magunk szórakozására írt levelet tartsuk meg magunknak.

Ne közöljünk pletykát, és olyan történeteket, amelyek hitelességéről magunk sem vagyunk meggyőződve. Óvakodjunk attól, hogy bárkiről is sértőt írjunk. Ez nem fér össze az egyenes jellemmel, és az is lehet, hogy valamilyen úton annak a kezébe kerül, akiről rosszat irtunk.

(tovább…)

A telefon használata ma már mindennapos dolog. A telefon olyan eszköz, amivel elérhetünk másokat és mi is elérhetővé válunk. Sok mindent elintézhetünk ezen eszköz segítségével, köszönthetjük rokonainkat, barátainkat, elintézhetünk kevésbé fontos dolgokat, vásárolhatunk, érdeklődhetünk.

Egyszerű dolog a telefonálás: felveszem a kagylót, tárcsázok és már beszélek is.

Az illemet nem tudó emberek azzal kezdik a beszélgetést, hogy “Kivel beszélek?…”.
Az illendőség úgy kívánja, hogy a hívó fél mutatkozzon be.

Nagyon fontos szabály, hogy röviden beszéljünk, ez azért fontos, mert ha fülkéből beszélünk mások is szeretnének beszélni. De a lakások közötti beszélgetésekkor is szorítkozzunk a mondandónk rövid összefoglalására, mert lehet, hogy a beszélgetésünk alatt mások is keresték azt, akivel mi beszélünk, és lehet, hogy a miénknél fontosabb dolgokat akartak mondani. Vagy az is előfordulhat, hogy a hívott fél siet valahova, vagy a kádból ugrott ki a telefon csörgésére.

(tovább…)

Az ember, társas lény, társaságra vágyik. A beszéd, a nyelv segítségével közöljük egymással mondanivalónkat. Hogy hogyan mondjuk el gondolatainkat, az sem mindegy.

“Beszélj, hogy lássalak” mondta hajdanán Szókratész, “Szólj s megmondom ki vagy” használjuk a régi mondást. Bizony a beszédünk és annak az előadásmódja sok mindent elárul rólunk, ezért fontos tudnunk mikor? kivel? miről? beszélgethetünk.

Hogy mégis miről beszélgessünk a társaságban, az függ a társaság összetételétől és természetesen az érdeklődésünktől is.

Egy 1713-ban kiadott illemszabálykönyv a következőket írja:

“Egy asszony társaságában ügyes diskurzus kezdő szókra van szükség. A leghasználatosabb és leginkább bevált téma az időjárás, a jó és rossz idő. Ha az asszonyszemély sajnálkozik, és azt mondja, hogy igen rossz idő van… emlegessük neki a téli időt és ajánljuk fel neki, hogy majd a télidőben a szánkónkkal szívesen állunk szolgálatára”.

Az időjárás eléggé elcsépelt téma. A társalgási szövegeket nem lehet könyvből megtanulni, az élet ad megfelelő helyzeteket a társalgási témákhoz. Beszélni, választékosán beszélni, természetesen tudni kell, de hallgatás tudományához is érteni kell. Ne kerüljünk minden áron a társalgás középpontjába, hagyjunk másokat is szóhoz jutni.

A társalgáshoz sokrétű műveltségre van szükség. Adandó alkalommal az irodalom egyes kérdésiről, vagy akár a legújabb kutatási eredményekről is tudjunk értelmesen megszólani.
Ha valaki sokáig leköti a hallgatóságot elkerülhetetlen, hogy valaki félbe ne szakítsa. Ez természetesen illetlen, de vannak udvarias formái, pl.: “Szabad megjegyeznem, hogy…”

Nem lehet elítélni a társalgás közben mondott bókokat. A bókokkal vigyázni kell, pontosabban mértékét kell tartanunk.

Anekdotát, viccet csak az adjon elő társaságban, aki nem lövi le a poént előre. Ne legyenek durvák, trágárak és ne sértsék a jelenlevőket a történetek. Ha a társalgás központi kérdésévé válik a poénkodás az bizony elég szégyen azokra nézve akik nem tudnak ebből a körből kilépni. Ilyenkor a házigazdának illik valamilyen más témát bedobni.

Sokan ismerik Karinthy Frigyesnek a Tegezés című jelenetét, amely kitűnő szatírája annak, hogy az emberek milyen zavarban vannak mikor nem tudják, hogy tegeződjenek-e, vagy magázódjanak.

A tegeződés az angolban nem probléma, hiszen a te és az ön személyes névmás ugyanazzal a szóval van kifejezve. Félig meddig a francia nyelv is megoldja a tegeződést. Nálunk azonban ugyancsak nagy gond a tegeződés.

(tovább…)

Gyakorta kerülünk kínos helyzetbe: hogyan is szólítsuk meg a velünk találkozó urat, vagy hölgyet?
Sokszor még a rutinos rádió és tv riporter is zavarban van a riportalany megszólításával kapcsolatban.
A magyar megszólítási formák évszázadok alatt alakultak és formálódtak. Az alábbiakban megpróbáljuk bemutatni a régi magyar megszólításokat:

(tovább…)