Azokon a rendezvényeken ahol FRAKK az elvárt viselet, minden esetben fehér mellénnyel, fehér keményített inggel, melynek gallérja egyenes, tört sarkokkal, fehér csokornyakkendővel, lakkcipővel viselendő.(tudja? Az ilyen rendezvényeken a pincér visel fekete csokornyakkendőt). Hölgyek viselete hosszú elegáns nagyestélyi, hozzá illő könyékig érő kesztyűvel és táskával. Kalapot csak a helyi szokásoknak megfelelően kell viselni.

Napközben is előírhatják, ilyenkor fekete mellénnyel illő. A hölgyeknek ilyenkor nem kell nagyestélyit viselniük, de elegáns lehetőleg hosszú ruha ajánlott.

A SZMOKING viselésének szabálya, hogy fekete mellénnyel, keményített, puha lehajtott vagy egyenes gallérú fehér inggel, fekete csokornyakkendővel, fekete lakkcipővel megfelelő. Nőknek nagyestélyinél egyszerűbb hosszú ruha illik.

Egyszerűbb alkalmi viselet férfiknél a sötét öltöny nyakkendővel, vagy csokornyakkendővel, fekete fűzős cipővel vékony hosszabb szárú fekete zoknival. Ezen alkalmakkor a hölgyek alkalmi ruha viselete az elvárt.

Kaphat még olyan rendezvényre is meghívást, ahova a hivatali, vagy sportos öltözetet, vagy egyenruhát írnak elő, vagy ajánlnak.

Vannak helyek ahol a társadalmi szokásoknak megfelelő öltözetben, az alkalomhoz illően kell felöltözni.

Elterjedt nálunk sajnos, hogy a gyerekek és a felnőttek egy része színházba hétköznapi viseletben mennek. Rendszerint ezeknek az embertársainknak ruhatárában nincs megkülönböztetett úgynevezett alkalmi ruha. Pedig már az óvodában megkövetelik az ünneplő ruhát, sötét nadrág vagy szoknya fehér inggel, nadrággal. Ez az összeállítás végig kísérheti életünk összes ünnepi, alkalmi eseményét. Egyszerű, klasszikus viselet, hosszú idők óta kiállja az “ünnepi”, alkalmi próbát. Itt csak az probléma, hogyha a gyerekek azt szokják meg, hogy a színházba járás nem alkalom (pedig a statisztikák szerint nemigen járunk színházba, illetve csak egy réteg ).

forrás: www.miillik.hu

Legnehezebb dolguk azoknak van akik ügyfelekkel foglalkoznak, tárgyalásokra, megbeszélésekre járnak, munkájuk nagy részét kapcsolat teremtésre, tartásra épül. Öltözetünkkel magunk. Munkánk elismerését is kifejezzük. Vannak cégek ahol hivatali egyenruhával jelzik a dolgozók együvé tartozását.

Általánosságban kijelenthetjük, hogy az ápolt konszolidált hajviselet, körömápolás (nőknél és férfiaknál is), nappali viseletre szolid, de felhívó smink, ékszerek és test tisztán tartása kellemetlen szagainak palástolása mindenkori megjelenésünk fontos feltételei.

Hivatali viseletként javasolt férfiaknak a földszín (szürke, barna, kék stb) árnyalataiban készült szövet öltönyök, hozzá világos színű vagy fehér ing illik, nyakkendővel (ne kirívó mintájú). Bőr, sötét színű, szolid csatú nadrágszíj való hozzá. A zakó alá illő a most nagyon divatos mellény, vagy vékony pulóver, V vagy kerek kivágással.(ha férfiak leülnek zakójukat ki kell gombolni, felálláskor újból be kell gombolni)

Nőknél sokkal változatosabb az eszköztár. Egy térd közeli hosszúságú egyszerű vonalú szolid szövet szoknya, néhány blúzzal, blézerrel nagyon változatossá teheti illő ruhatárát. Nyáron szoknya kívül hordott blúz.(a blúz takarja a vállát, ne legyen hivalkodó  üzleti partnerei figyelmét ne az Ön alkati adottságai kössék le, hanem mondanivalójával hívja fel magára a figyelmet, persze azért vegyék észre, hogy a másik nemhez tartozik.

Az ékszerek viselésénél vegye figyelembe, hogy a nemes bizsu öltöztet, de ne vigye túlzásba.

Jó szívvel tudjuk javasolni a kosztümök megújításához a színes selyem sálak használatát.

Fontos viselet a harisnya. Vannak munkahelyek, ahol a formaruhához még a legnagyobb melegben is előírják viselését. A társadalmi elvárásoknak megfelelni akaró nő az üzleti életben leginkább testszínű sima harisnyát hord, egyszerű kényelmes de elegáns sötét vagy ahhoz közeli színű, közepeshez közelítő sarkú, nem túl hegyes és nem is túl szögletes orrú cipővel. A harisnya nem lehet szakadt és nem szaladhat. (a gyári csomagolásból kis zacskóba téve kicsi helyen elfér egy tartalék a legkisebb táskában is)

Mindkét nemnél hűvösebb napokon a zakóra vagy blézerre csak hosszú kabát az ajánlott. (férfiaknál a kabát prém nélküli szövetből, nőknél a bunda csak alkalmi viselet).

Járásunk legyen természetes. A természetesség a követelmény a fej tartásánál is. Ne tartsuk tehát fel a fejünket, de ne is lógassuk.

Természetesen lógnak karjaink is a járásunk közben és nem feszesen, mint a katonáknak díszmenetben. A lábunkat se engedjük szabadjára. Ne csámpázzunk se befelé, se kifelé. Igyekezzünk egyenesen járni.

Ha nem egyedül megyünk az utcán, igyekezzünk a társunkkal lépést tartani, de ezt is tegyük természetesen.

Ha már a testtartásnál tartunk, meg kell említenünk az ülést is. A legkézenfekvőbb, hogy ülés közben a kezünket, vagy az ülőalkalmatosságra, vagy az asztalra tesszük. Lábunkat ne rakjuk túlságosan szét, ne üljünk fordítva a székre, ne csúszunk a fotelba nyakig…

Ha állva beszélgetünk, akkor is vigyázzunk rá, hogy kényelmes testhelyzetben egyben illendően társalogjunk. Ne álldogáljunk egyik lábunkról a másikra, ne topogjunk. Ha van szék a közelben nyugodtan a támlájára támaszkodhatunk, de semmi esetre se könyököljünk.

Összefoglalva a helyes testtartás első követelménye a természetesség.

Ne pózoljunk. Ne gondolkozzunk újra és újra mesterkélt testhelyzeten. Tanuljuk meg mit kell tennünk kezünkkel és lábunkkal. A csúnya tartás és az ízléstelén ülés kiábrándító. Vigyázzunk arra, hogy testünkkel is kifejezhetjük véleményünket, (testbeszéd) társaságban fegyelmezzük magunkat.

A jó megjelenés első velejárója az öltözék. A mai magyar szokások eléggé elütnek a történelmi hagyományainktól és az elvárható normáktól. Európát valaha megajándékoztuk az úgynevezett vitézkötéssel, a ruhák gombolhatóságával. Régi kosztümös filmekben ma is látható, hogy évszázadokon át mennyire divatos és praktikus viselet volt. Ma a divat után szaladva mindenféle ránk nem való, és viselhetetlen ruhadarabot magunkra aggatunk. Az öltözködésnek is vannak bizonyos szabályai.

Törekedjünk az ízléses öltözködésre

A jó ízlésű ember idegenkedik a hivalkodástól, és a kirívótól. Gyakran látni lányokat, asszonyokat lehetetlenebbnél-lehetetlenebb kreációkban járni. Legjobb ruhadarabjaikat hordják, de nem a megfelelő összhangban. A csinos öltözet a művészien megkomponált képet juttatja eszünkbe, ahol minden a helyén van.

Jó vagy rossz, ízlésről árulkodik nemcsak a jól összeválogatott ruha, hanem a gondozottság is.
A hiányzó inggomb, a pecsétes ruha egy agglegény számára sem megbocsátható. A tiszta gondozott ruha fontos része a megjelenésünknek.

Nem illik mindig ugyanabban a ruhában járni. Legalább kétnaponként váltsuk a ruházatunkat.
Ne járjunk mindig ingpulóverben, pulóverben, vagy – a ma oly “divatos” – edzőruhában. Viseljünk időnként inget, nyakkendőt bármi legyen is a foglalkozásunk.
Igazi férfihoz nem illenek a rikító színek és a bizarr formájú ruhák.

A ruha kövesse a test vonalát, minden túlzó hangsúly nélkül. Színe legyen összhangban az ing, a nyakkendő, a cipő, a kabát stb. színével. Nem illik sötét színű ruhához világos, vagy fehér zoknit, és cipőt viselni. A nyakkendő színe és mintázata harmonizáljon a ruha színével és mintázatával. Régen meg volt határozva, hogy mikor melyik ruházat hordható, pl. Szalonöltönyt (szmokingot, frakkot) délelőtt nem volt illendő hordani. Hálóköntös csak este, családi körben és esetleg reggel a reggelinél viselhető.
A komplett ruházatot a kesztyű és a kalap (kendő) egészíti ki. Ezek mindig feleljenek meg a ruha színének.

Nőknél elvárás, hogy a cipő, a táska színe egyezzen meg, hűvösebb időben pedig a többi kiegészítőnek – kalap, kendő, sál – is harmonizálni kell egymással. A régi szabály mely szerint egy úrinő nem járhat az utcán soha kesztyű, vagy harisnya nélkül, mára már elavultnak tűnik.

A kalapviselés alapvető szabályai: általában felöltővel viselendő, sem homlokba borítva sem nyakszirtre tolva nem helyes a viselete.
A cipő színe és anyaga igazodjék a ruha színéhez és anyagához, és mindig tiszta és jó állapotban legyen. Vendégségbe, társaságba, különleges alkalomra, nem illik pulóverben, ingben…stb megjelenni. Ilyenkor illendő a tisztes öltözet, amely lehet nyáron: világos nadrág, világos cipő, sötét zakó, vagy ezek fordítottja. Esős időben elegáns az esernyő, vagy ballon. Télen: sötét ruha, fekete cipő, felöltő, kalap, vagy sapka, kesztyű.

Az ékszer

A nők annyi ékszert viseljenek, amennyi ruhájukat díszíti, kiemeli annak színét és formáját. Színben harmonizáljon a ruhával.

A férfiak kezén általában csak egyetlen ékszer az elfogadott, pl. Jegyűrű, pecsétgyűrű. Hordhat még óraláncot, értékes gombot, vagy nyakkendőtűt, esetleg karláncot.

Ízléses öltözködéssel valóban jó hatást válthatunk ki – messziről. De hogy közelről is megmaradjon a jó hatás, ahhoz elengedhetetlen a test rendszeres ápolása.
Kezdjük talán az ember fejénél, vagyis a hajánál. Ne feledjük el a mosdás utáni kötelező fésülködés kevés. Még azt sem mondható, hogy annyiszor fésülködjünk, ahányszor elmegyünk otthonról. Abból kell kiindulni, hogy a fésülködés nemcsak a haj rendezése, hanem egészségügyi követelmény is. Környezetünket sértjük, ha rendezetlen a hajunk. Gyakran kell tehát fésülködnünk. De nem akárhol. Nyilvános helyen, az asztalnál sohasem szabad fésülködni, szépítkezni, arra való a mosdó. Az arc ápoltsága szintén a rendezett külső része.

Ne gondoljuk, hogy a kozmetika valami új találmány. Legalább olyan régi, mint a jó modor. A történelemből ismert Memphis és Théba az arcápolásnak is központja volt. Egy 3500 éves sírban egy egyiptomi nő bebalzsamozott holttestére találtak. Szemöldökei a halántékáig ki voltak húzva, haja festett volt és száján pirosítót találtak. A rúzs is régi találmány. Ókori krónikások jegyezték fel, hogy milyen hódító hatással volt Cleopátra ajakrúzsa. Ezt ő maga készítette, sok más kozmetikumával együtt.

A keresztény középkor nem kedvezett a kozmetikumoknak. Feljegyzések szerint a rendszeres mosakodás és fürdés is ismeretlen fogalom volt, a szépítkezés pedig bűnnek számított. Csupán a kelet őrizte meg a kozmetikumokat. Majd déli közvetítéssel visszatért Európába. A szépítőszerek hosszú évszázadokig a gazdag nők kiváltsága volt.

A kozmetika manapság mindennapi tevékenység.

A kozmetikai szerek közül a parfümökről ejtsünk néhány szót. Használatával vigyázni kell. A használatot a kiválasztás előzi meg. Az egyéniségnek legjobban megfelelőt próbáljuk kiválasztani. Fontos hogy ne váltogassuk, mert a régi beleivódik a ruhánkba, hajunkba és az új és a régi keveredése kellemetlen összhatású lehet. A mennyiséggel is csínján kell bánni. A parfümöt ott használjuk, ahol a bőr a legvékonyabb és az erek közelebb vannak a bőr felszínéhez, ezért ott hatékonyabban párolog a parfüm.

Ezek a helyek a halánték, nyakszirt, a dekoltázs és a csukló. Agresszív, erőteljes, nehéz illatokat ne használunk napközben, csak esti összejövetelekre.

A férfiak is használhatnak parfümöt. Nekik aztán nagyon fontos a kiválasztás. Az édeskés illat nem férfihoz illő, inkább a fanyarabb illatok a megfelelőbbek. A. mennyiség a hölgyekénél is kevesebb legyen.

A bőr tisztántartására a víz, arcvizek, krémek szolgálnak. Az arc és bőrkikészítés szabályaival a kozmetika foglakozik, jelentősebb illemszabályok nem vonatkoznak rá.

Külön kell szólni a kamaszodó fiúk és lányok bőrének változásáról. Ekkor a bőrön megjelennek a pattanások. Nem illik és nem is egészséges a pattanások nyomogatása. Legjobb, ha tisztára mossuk, és alkoholtartalmú szerekkel fertőtlenítjük a bőrfelületet. Nyilvános helyen a szépítőszerek használatára ugyanaz a szabály, mint a fésülködésre, tehát ennek is a helye a mosdó.

További fontos testápolási feladat a száj és a fogak ápolása. Egészségünk megőrzése és a jól ápoltság egyaránt megköveteli a fogmosást. Nem árt tehát, ha minden étkezés után megmossuk fogunkat. A dohányosok ezt még sűrűbben tehetik.

A következő fontos és látható testrészünk a kezünk. Ennek rendben tartása szintén fontos feladat.
Hogy hányszor kell napjában kezet mosni, azt nem lehet megmondani, hiszen minden étkezés előtt, minden wc használat után, piszkosabb munka befejeztével… stb. Tehát számban nem megadható a szükséges és elégséges kézmosás. Kezünk és körmünk mindig legyen ápolt és tiszta.

A férfiak rövidebbre a nők hosszabbra szokták hagyni a körmüket. A túl hosszú köröm veszélyes lehet. A rikító színű körömlakk közönséges benyomást kelt, ezért ajánlatos kerülni.

A lábápolás legfontosabb teendője a rendszeres mosás. A tiszta láb tiszta zokniban nem okozhat kellemetlenséget.

A mindennapos higiéné

Felkelés után alapos mosdásra van szükség. Ez elsősorban egészségügyi követelmény, de nem csak a tisztaságunkat szolgálja, hanem a napközbeni jó közérzetet biztosítja.

Reggeli tisztálkodás után ne mossunk kocsit, és lehetőleg ne végezzünk piszkos munkát, és ne izzadjunk meg. A tisztálkodás este is szükséges. A mindennapos port ekkor mossuk le. Lehetőség szerint ez is terjedjen ki az egész testre.

forrás: www. miillik.hu

Nem beszélgetés, nem telefonálás, de mégis társadalmi érintkezés. A technika fejlődésével a levélváltás egyre gyakoribb lett.

A levelezési tanácsokat tartalmi és formai tanácsokra bontjuk.

Leveleink tartalma olyan legyen, hogy felkeltse a címzett érdeklődését. Az öncélú, saját magunk szórakozására írt levelet tartsuk meg magunknak.

Ne közöljünk pletykát, és olyan történeteket, amelyek hitelességéről magunk sem vagyunk meggyőződve. Óvakodjunk attól, hogy bárkiről is sértőt írjunk. Ez nem fér össze az egyenes jellemmel, és az is lehet, hogy valamilyen úton annak a kezébe kerül, akiről rosszat irtunk.

Felindult, haragos állapotban ne írjunk levelet, mert utólag megbánhatjuk. Ha megírtuk a levelet, ne küldjük el azonnal, aludjunk rá egyet.

A levelet különben is el kell olvasni elküldés előtt, hátha olyan hibákat vétettünk, amiket szégyellnénk. A helyesírásra nagyon kell ügyelnünk, mert az nagyon kiábrándító, ha valaki tele hibával ír levelet. Ajánlatos, hogy levelünkben valamilyen logikai sorrendet kövessünk. A válogatás nélkül egymás után dobált mondatok ugyanis rendszertelen gondolkodásra utalnak.

Vannak, akik levelüket – nyílván rágalmazó, gyalázó tartalma miatt – nem merik aláírni. Művelt ember nem foglalkozik ilyen levéllel.

Néhány tanács a levél formai jegyeivel kapcsolatban:

Magántermészetű levelet lehetőleg kézzel írjunk. Ezzel is fejezzük ki meghittebb a kapcsolat a címzett és közöttünk. Ha valamilyen ok gépírásra késztet, fejezzük be saját kezű üdvözléssel.

Az aláírás mindig sajátkezű legyen. Szerencsekívánatokat, részvétleveleket, meghívókat is mindig kézzel írjuk.

Gyakran olvasható visszatérő fordulat: “Bocsáss meg a csúnya írásomért, de nagyon sietek…”
A csúnya külalakért ez a magyarázat kevés. Üljünk le nyugodtan és pár perc alatt átgondolva, írjuk meg a levelet. Ha nagyon fontos levelet írunk akár még piszkozatot is készíthetünk.
Törekedjünk az egyforma hosszú sorokra, egyenlő távolságra legyenek a sorok, vízszintesen fussanak, és ami fő olvashatóak legyenek. Hagyjunk néhány centi margót mindkét oldalon.

A levélpapír anyaga az alkalomnak megfelelően változhat. Nyilvánvaló, hogy más papírra írja az ember a szerelmes levelet, mint az üzleti levelet.

Az illemnek a borítékkal kapcsolatban nincs különleges követelménye. Csupán annyi, hogy legyen tiszta, és gyűretlen. A levelet úgy helyezzük el benne, hogy az összehajtás a boríték alján legyen, ez azért is praktikus, mert van, ahol késsel bontják a borítékot, és ott elvághatják a levelünket. A hivatalos leveleket előbb a papír hosszában, majd ezt félbe hajtjuk.

A borítékot mindig gondosan címezzük meg. Ne hagyjuk le a doktor, professzor, igazgató stb. címeket, írjuk pontosan a lakóhelyet, az utcát és a házszámot. Ne okozzunk pontatlan címzéssel a postásnak többletmunkát. A bélyeget ne ragasszuk ferdén, vagy a fejetetejére állítva. A bélyeg helye a jobb felső sarokban van.

A bal felső sarokban pedig a feladó adatai szerepelnek. Ezt azért fontos felírnunk, mert ha nem találják a címzettet, akkor vissza tudják juttatni a feladónak a levelet.

Ne feledkezzünk el a levél pontos keltezéséről, a megszólításról és az ízléses, udvarias levélzárásról.

A megszólítást régen a levélpapír közepére írták. Manapság egyre nagyobb divat a papír balszélén megszólítani. A megszólítás minden szavát nagy kezdőbetűvel írjuk.

Megszólítási formulák:

- Kedves Kovács Úr!- Tisztelt Igazgató Úr!- Igen Tisztelt Uram!- Édes Fiam! – Drága Szüleim és Testvérem!
A levél lezárásának néhány lehetséges módja:
- Tisztelettel….
- Baráti üdvözlettel ….
- Szívességüket előre is megköszönöm….
- Őszinte híve …..
Mondanivalónkat nem mindig zárt levélben közöljük. Egyes esetekben elegendő lehet a levelezőlap, vagy a képeslap is.

Természetesen a levelezés ezen formájánál is fontos a megszólítás, a befejezés és a kellemes külalak.

A levelezőlapra, képeslapra semmi olyat ne írjunk, ami bizalmas, hiszen bárki elolvashatja. Tehát olyat írjunk, ami senki előtt nem titok.

A képeslapok funkciója még szűkebb. Ezeket csak üdvözlésre használjuk. Kirándulásról, üdülőből, táborból általában képeslapot küldünk ismerőseinknek, barátainknak, rokonainknak. Az év családi és fontos ünnepei is alkalmak az egymás üdvözlésére. A legszebb alkalom a karácsony. Ez a család, a barátság, a szeretet ünnepe. Illő hát köszönteni mindenkit, aki iránt szeretetet, barátságot érzünk. Üdvözölni valakit annyit tesz, jelen lenni az ünneplésén.

Némely országban (pl. USA) ezt azzal is kifejezik, hogy kiteszik a lapokat a lakásba, hogy mindenki lássa milyen nagy a család, és milyen sokan kedvelik a koszöntötteket.

Szólni kell arról a jelenségről, ami napjainkban talán már nem annyira jellemző, mégpedig a más levelének az elolvasása. A szülőnek sem illik elolvasni gyermeke levelét. Az illemszabályok egyértelműen elítélik ezt a cselekedetet. Ez nem csak udvariatlanság és neveletlenség kérdése, hanem a törvény szigora is fellép ellene.

Értesítés családi eseményekről:

Az esküvő, gyermekszületés, haláleset alkalmával szokás a rokonokat, közeli barátokat értesíteni.

Az esküvői meghívó egyben maga az értesítés. Ezt az örömszülők, vagy a házasulandó felek szokták küldeni. Ha a címzett nem tud elmenni az örömteli eseményre, akkor illik levélben, vagy táviratban köszönteni a fiatal párt.
Ha gyerek születéséről küldünk értesítést, lehetőleg ne törekedjünk ízléstelen eredetiségre. Ne üzenjük például, hogy “Bocika született”, vagy azt hogy “Hurrá! Fiú!”. Legyen az értesítés komoly és közölje a kis jövevény nevét és születésének néhány adatát. Erre éppen úgy illik válaszolni, mint az esküvői meghívásra. A válasz legyen egyben szerencsekívánás. Halálesetről táviratban, vagy gyászjelentésben tudassuk a rokonságot, az elhalt barátait, ismerőseit, kollégáit. A gyászjelentésre írásban, vagy szóban válaszolhatunk.

A telefon használata ma már mindennapos dolog. A telefon olyan eszköz, amivel elérhetünk másokat és mi is elérhetővé válunk. Sok mindent elintézhetünk ezen eszköz segítségével, köszönthetjük rokonainkat, barátainkat, elintézhetünk kevésbé fontos dolgokat, vásárolhatunk, érdeklődhetünk.

Egyszerű dolog a telefonálás: felveszem a kagylót, tárcsázok és már beszélek is.

Az illemet nem tudó emberek azzal kezdik a beszélgetést, hogy “Kivel beszélek?…”.
Az illendőség úgy kívánja, hogy a hívó fél mutatkozzon be.

Nagyon fontos szabály, hogy röviden beszéljünk, ez azért fontos, mert ha fülkéből beszélünk mások is szeretnének beszélni. De a lakások közötti beszélgetésekkor is szorítkozzunk a mondandónk rövid összefoglalására, mert lehet, hogy a beszélgetésünk alatt mások is keresték azt, akivel mi beszélünk, és lehet, hogy a miénknél fontosabb dolgokat akartak mondani. Vagy az is előfordulhat, hogy a hívott fél siet valahova, vagy a kádból ugrott ki a telefon csörgésére.

A telefonálás ideje általában 3 perc. Ezen idő alatt 1-2 oldalnyi írott szövegnek megfelelő információt mondhatunk el.

A telefonálás nem minden időpontban alkalmas. Magánlakást reggel nyolc előtt és este nyolc után nem illik hívni.

A telefonról szólva meg kell említeni azokat az embereket, akik idegeneket felhívva, trágár dolgokat mondanak a készülékbe, majd lecsapják a kagylót, őket telefonbetyároknak hívjuk.
Roppant illetlen dolog másokat ilyen módon zaklatni, pláne éjszaka, vagy kellemetlen időpontban.

Ha hivatalba telefonálunk, akkor is első dolgunk a bemutatkozás, majd a keresett személy megnevezése.

A telefonálás alapvető szabályai:
- Ha minket hívtak, megvárjuk a hívó bemutatkozását és azt, hogy kivel szeretne beszélni.
- Ezután mi is bemutatkozunk, és ha bennünket keresnek, kezdődhet a beszélgetés.- Mindig tisztán, érthetően beszélünk, nem túl halkan és nem túl hangosan. Mindkettő zavaró lehet.- Mondandónkat a legrövidebbre fogjuk, hogy ne raboljuk mások idejét.- A telefonálást üdvözléssel fejezzük be.
Előfordul, hogy tévesen tárcsázunk, vagy a központ nem oda kapcsol, ahova szeretnénk. Ilyenkor illik bocsánatot kérni. Ha nálunk jelentkezik valaki tévesen nem szabad a kagylót lecsapva modortalanul viselkedni, és persze durva szavakat sem szabad használni.

“Beszélj, hogy lássalak” mondta hajdanán Szókratész, “Szólj s megmondom ki vagy” használjuk a régi mondást. Bizony a beszédünk és annak az előadásmódja sok mindent elárul rólunk, ezért fontos tudnunk mikor? kivel? miről? beszélgethetünk.

Hogy mégis miről beszélgessünk a társaságban, az függ a társaság összetételétől és természetesen az érdeklődésünktől is.

Egy 1713-ban kiadott illemszabálykönyv a következőket írja:

“Egy asszony társaságában ügyes diskurzus kezdő szókra van szükség. A leghasználatosabb és leginkább bevált téma az időjárás, a jó és rossz idő. Ha az asszonyszemély sajnálkozik, és azt mondja, hogy igen rossz idő van… emlegessük neki a téli időt és ajánljuk fel neki, hogy majd a télidőben a szánkónkkal szívesen állunk szolgálatára”.

Az időjárás eléggé elcsépelt téma. A társalgási szövegeket nem lehet könyvből megtanulni, az élet ad megfelelő helyzeteket a társalgási témákhoz. Beszélni, választékosán beszélni, természetesen tudni kell, de hallgatás tudományához is érteni kell. Ne kerüljünk minden áron a társalgás középpontjába, hagyjunk másokat is szóhoz jutni.

A társalgáshoz sokrétű műveltségre van szükség. Adandó alkalommal az irodalom egyes kérdésiről, vagy akár a legújabb kutatási eredményekről is tudjunk értelmesen megszólani.
Ha valaki sokáig leköti a hallgatóságot elkerülhetetlen, hogy valaki félbe ne szakítsa. Ez természetesen illetlen, de vannak udvarias formái, pl.: “Szabad megjegyeznem, hogy…”

Nem lehet elítélni a társalgás közben mondott bókokat. A bókokkal vigyázni kell, pontosabban mértékét kell tartanunk.

Anekdotát, viccet csak az adjon elő társaságban, aki nem lövi le a poént előre. Ne legyenek durvák, trágárak és ne sértsék a jelenlevőket a történetek. Ha a társalgás központi kérdésévé válik a poénkodás az bizony elég szégyen azokra nézve akik nem tudnak ebből a körből kilépni. Ilyenkor a házigazdának illik valamilyen más témát bedobni.

A tegeződés az angolban nem probléma, hiszen a te és az ön személyes névmás ugyanazzal a szóval van kifejezve. Félig meddig a francia nyelv is megoldja a tegeződést. Nálunk azonban ugyancsak nagy gond a tegeződés.

A gyerekek az iskolában természetesen tegeződnek, az is természetes, hogy a felnőtt tegezi a gyereket, a pedagógus az általános iskolásokat. Amíg gyerekek vagyunk ismeretlen felnőttet nem illik visszategezni.

A tegeződés a felnőtt korban úgy kezdődik, hogy az egyik fél indítványozza a pertu viszonyt. Hogy melyik fél azt nem nehéz kitalálni: az idősebb a fiatalnak, a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak.

Az összetegeződés formái nem lényegesek, de gyakran kíséri koccintás egy pohár itallal. Egy baráti kézfogás is elegendő a viszony elkezdéséhez.

A tegeződés révén bizalmas kapcsolatba kerülünk a másik személlyel. Ezt a bizalmat nagyon kell őrizni a tegeződés során is. Nyelvünk nagyon gazdag a tegező fordulatokban, így módot ad árnyalati különbségekre is. A kellő tiszteletet megadhatjuk így is: “jó reggelt Pista bátyám”, vagy “Légy szíves igazgató úr”.

Nem szabad kiprovokálni az idősebbtől, vezetőtől, vagy hölgytől a tegeződést. Előbb alapos ismeretségre van szükség, ahhoz, hogy a kapcsolat megérjen a közvetlenebb megszólításra és társalgásra.

Üzemben, hivatalban, munkahelyen általában a nők tegezik egymást, hasonlóan a férfiak is. Ez alól természetesen kivétel a nagy korkülönbség és a beosztotti viszony.

A családon belül ma már elfogadott dolog a tegeződés, közeli és a távoli rokonainkat is szoktuk tegezni.

A tegeződés nem kötelező, de nem illik visszautasítani sem!

Forrás: miillik.hu

Ma már tudjuk, hogy az előkelőket a honfoglalás idején “bőség”-nek nevezték. Törökös szónak vélhetjük, hiszen náluk a “Bey” az előkelő. A nagyságos “magnificus” cím a XV-XVI századtól járt azoknak a főrendeknek, akik a királytól, vagy a fejedelemtől bárói címet kaptak.

A tekintetes cím a “spectabilis” arisztokratáknak volt a címe, de együtt is használták a fenti két címet.

A kegyelmes, a nagyságos titulus bíróknak is kijárt. Előfordult, hogy a kegyelmest még uralkodók is megkapták.

A grófoknak az “illustrissime comes” kiválóságod megszólításjárt. Az sem volt ritka, hogy ezeket a megnevezéseket együtt használták.

A nemzetes címet felváltva használták a “tekintetes” és a “nagyságos” címmel. Később a nemzetes címet csak a lecsúszott ispánok, intézők, jegyzők használták.

A “nemzetes és vitézlő uraimék” megszólítás a fénykorát a török időben élte.

A nemzeteseknek a nemesi nemzethez tartozókat nevezték. Egy-egy nagy úr familiárisai gyakran versenyre keltek abban, hogy melyikük tud több megszólítást az uruknak. Erre nagyon jellemző példa Zay Ferencet az 1560-as évben egyik nemesi szolgája így szólítja meg:

“Ez a levél adassék az nagyságos és vitézlő Zay Ferencnek, Eger várának fejedelmének nekem kegyelmes uramnak kezébe”.
A kezdő sorok pedig így hangzanak: “Nagyságos Vitézlő Tisztelendő uram”.
A vitézlő tipikus magyar, a nyugati nyelvekben nincs megfelelője. A nemzetes és vitézlő gyakran szerepel együtt.
Ahogy csökkent a magyar nemesség régi katonai erénye, úgy ment füstbe a “nemzetes” és a “vitézlő” titulus értelme.

A tekintetes is megkezdte a lecsúszását és “téns” lett belőle, ami minden polgárnak kijárt.

A tekintetest a méltóságos váltotta fel, ami az arisztokratáknak járt.

A XVII. század a címek változásának a kora, ekkor jelenik meg a “kegyes” megszólítás. Rákóczi György fejedelmet így címezték:
“Az én kegyelmes uram, ő nagysága, az tekintetes és méltóságos nagyságos Rákóczi György”.
Ezt a címet még fokozták is, így lett a “nagyméltóságú” úr/asszony megszólítás.

A tisztelendő és a tiszteletes kezdetben a világiaknak is kijárt, csak később lett az egyházi méltóságok megnevezésének a része.
A “tiszteletes” később a református egyházi személyre vonatkozott, a “tisztelendő” jelző a XVIII. században inkább a katolikus papságnak járt.
Ha fokozni akarták a címet, akkor a “nagytiszteletű” címet használták.

A világi életben gyakran találkozunk a “kegyes kegyelmes” megszólítással.
“Tekintetes Úr! Teljes bizalommal való drága nagy jó uram Eöcsém!” kezdte levelét 1790-ben Kazinczy Ferenc.
A változatosság kedvéért megjelent a titulus palettán a “szerelmes”, “szerető”, “édes”. Ezek használata a XVII-XVIII századra tehető. A szerelmes, szerelmetes megszólítást megtalálhatjuk Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya levelezésében:

“Szerelmes uram, szolgálatomat írom, mint szerelmes uramnak…az K. Orsikája” írta Sárvár aszszonya.
A történelmi visszapillantás után a vidéki Magyarország jellemző megszólításait nézzük meg.

Az urambátyám, a bátyámuram, a nénémasszony, az ángyomasszony (a férfirokon által az új családba hozott asszony megnevezése) mind a régi magyar udvariasság kifejezései voltak.

Az úrasszony, illetve az ifjúúr már társadalmi, vagyoni rangot jelentett. Kivesztett az ipám, napám megnevezés, megszólítás is.

Nézzük a megszólítás szabályait:

A felnőttek, idősebbek megszólításánál használható a néni és a bácsi szó. Ha ismerős az illető, akkor a keresztnevét is eléteheti az előbbi szavaknak, pl. Lajos bácsi, Eta néni, vagy akár a foglalkozását is mondhatjuk, pl. doktor bácsi, tanító néni… stb.

Az ismerős gyerekek a keresztnevükön szólíthatók, esetleg a becenevükön. Vigyázzunk a becenevet csak akkor használjuk, ha az illető szívesen, veszi. A megszólítás név nélküli is lehet, ekkor használhatjuk a “maga”, vagy az “ön” meg-szólítást. Ez utóbbit ajánlatosabb, mert sokkal több tiszteletet fejez ki. A “legyen szíves”, “légy szíves” a “kérem”, “kérlek” formák szintén elfogadottak.

A szülők és rokonok megszólítását a család dönti el, de itt is törekedni kell az udvarias és tisztelettudó magatartásra.

Férfi megszólítása: uram, uraim, elnök úr, hadnagy úr …stb.

Hölgyek megszólítása: kisasszony, asszonyom, hölgyem, igazgató nő, nagyságos asszonyom, elnök asszony.

Papi személyek megszólítása: tiszteletes úr, tisztelendő úr, főtisztelendő úr, nagytiszteletű úr, püspök úr, eminenciás úr (bíboros). A pápa megnevezése: szentatyám.

Más-más országokban eltérő megszólítási szokások vannak. Franciaországban, Angliában, Németországban az uram az asszonyom és a kisasszony megszokott.

Forrás: miillik.hu

Az udvariasság követelménye úgy kívánja, hogy a férfit mutassuk be a nőnek, a fiatalabbat az idősebbnek, az új beosztottat a főnöknek. Ennek megfelelően a bemutatott nevét mondjuk.

Társaságban a bemutatás a házigazdának, vagy közeli rokonának a dolga. Nem kell szertartást rendezni a bemutatáskor, elegendő néhány közvetlen szó: “Engedje meg, hogy bemutassam”, “Bemutatom kedves barátomat….”, “Bemutatom az osztálytársamat….”

Bemutatkozásnál illik egyenesen állni, ha ült, álljon fel, – felnőtt nőkre ez nem vonatkozik – illik a bemutatottra nézni és hangosan érthetően a saját nevet megmondani.

Az orrunk alatt elmotyogott “Maca vagyok”, esetleg ülve felkiáltani “Gézának hívnak” nem helyes!

Bemutatkozás során illik kezet fogni és egy kicsit meghajolni (a kézfogás szabályai itt is érvényesek). A bemutatott emberek ismerőseiddé válnak és ezután illik köszönteni őket és fogadni az üdvözlésüket.

Ha a társaságban sokan vannak a meghívottakat külön-külön ismertetjük össze egymással. Ha nagyobb társaságba vacsoraközben, tehát elkésve érkezik valaki, csak a közvetlenül mellette ülőknek kell bemutatni. A többiekkel való ismerkedés a vacsora utánra marad.

Előadódhat olyan helyzet, hogy nincs közös ismerősünk. Ekkor sem ismerkedhetünk utcán, moziban, színházban.

Jó kiindulópont lehet az ismerkedésre egy felsegített kabát a ruhatárban, egy udvariasan kinyitott ajtó, segítség a fel- és leszállásnál valamilyen járműről…stb. Ekkor sem lehetünk tolakodóak. Ha az illető egy “köszönöm”-mel lezártnak tekinti az ügyet ne zaklassuk tovább.

Forrás: miillik.hu

Egy afrikai törzsről feljegyezték, hogy köszöntéskor, bemutatkozáskor a markukba köpnek az ottani emberek.

A tibetiek meglengetik a kalapjukat, kinyújtják nyelvüket, és bal kezüket a fülük mögé teszik.

A maorik (Új-Zéland őslakói) köszönéskor az orrukat dörzsölik össze.

A törökök és a keleti népek kezüket mellükre téve, mélyen meghajolva köszöntik egymást.

A japánok derékból meghajolva üdvözlik egymást.

A szervusz köszönés a latin “servus humillimus domini” köszönésből rövidült. Ez annyit jelent “legalázatosabb szolgája az úrnak”. Ebből a latin üdvözlési formából lett az “alázatos szolgája”, s az “alászolgálja” köszönési mód.

Persze mi itt Magyarországon nem ezeket alkalmazzuk!

Ebből a fejezetből megismerheti a fontosabb – köszönésre vonatkozó – illemszabályokat.

Ugye sokszor hallotta már kisgyerekes szülőktől, mikor gyerekeiket a kezdeti illemre nevelik: “Köszönj szépen!”

Köszönni, másokat üdvözölni sokféle módon lehet és kell. Máshogy kell érkezéskor és távozáskor üdvözölni az embereket.
A köszönés az emberi érintkezés legmindennapibb formája. Vigyáznunk kell tehát, hogy megfelelő időben megfelelő módon köszönjünk.

A köszönésnél az udvariasság általános szabályai érvényesülnek: tehát a férfi köszön előre a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, beosztott a vezetőnek, fiú a leánynak.

Természetesen ez alól vannak kivételek. Ne várja például egy fiatal lány, hogy idősebb férfi ismerőse előre köszönjön neki. Helyesebb az is, ha a fiatalabb vezető előre köszön idősebb beosztottainak, a férfi vezető a női beosztottaknak. (Sajátos szabályok vonatkoznak, ha a nők egymást köszöntik: elsőként a hajadon üdvözli a férjezett nőt, a gyermektelen a gyermekes anyát.)

Másik kivétel, ha valaki helyiségbe lép be és ott már néhányan tartózkodnak: köszönjön előre tekintet nélkül arra, hogy odabent férfiak, vagy nők, vagy fiatalabb személyek tartózkodnak.

Érthetően köszönjön és nézzen félreérthetetlenül arra, akinek köszön, amikor 3-4 lépés távolságra megközelíti a másikat!

A köszönés formái:

- A napszaktól függően elfogadott köszönés, “jó reggelt”, “jó napot”, “jó estét”, “jó éjszakát kívánok”. Ha igazán udvarias akar lenni mindig használja “kívánok” szót. A gyerekeket a “szervusz”, a “szia” szavakkal üdvözölheti. Búcsúzásra a “viszontlátásra” szó a legmegfelelőbb.
- Ma már a gyerekek többsége tegezi szüleit, nagyszüleit, szűkebb, tágabb, családtagjait. Ebben az esetben szüleinek, nagyszüleinek természetesen köszönhetnek “sziával”, “szervusszal”. Velük szemben is legyen tisztelettudó, és az alapvető szabályokra ügyeljen!
- Vannak hivatalos köszönések: a katonák “erőt egészséget” kívánnak, a bányászok “jó szerencsét” mondanak.
A katonák köszönés nélkül is tudják üdvözölni egymást: ez a tisztelgés. Valamikor a harcosok sisakot viseltek ez teljesen eltakarta az arcukat, ha találkoztak, felemelték a rostélyt így mutatták meg az arcukat. Ez maradt meg a tisztelgésben.

A köszönéshez hozzátartozhatnak még kiegészítő tevékenységek: a kézfogás, a kézcsók, a kalapemelés.
A kézfogás alapvető szabályai: mindig az idősebb nyújt kezet a fiatalabbnak, a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak, az oktató a tanulónak, a magasabb beosztású az alacsonyabb beosztásúnak. A másik fél abban az esetben se tolakodjon a kézfogással, ha az előbb felsoroltak valamelyike elfelejti a kezét nyújtani. Ilyen esetben elmarad a kézfogás. Ha a kézfogás előtt ül illik felállni és úgy fogadni a nyújtott kezet. Nem illik hosszasan fogni a másik kezét, nem szokás szorongatni, ropogtatni, erősen rázni a társ kezét.

Forrás: miillik.hu