Február 26-ára virradva azonban ismét 5 perces fájásokra ébredtem, de az előző felsülésemből okulva vártam, hátha ez is elmúlik. Hajnali 2 órakor már 2-3 percesek lettek, na ekkor már az erőssége is azt jelezte hogy szülés lesz ebből. Gyorsan hívtam a párom, hogy jöjjön mert szülünk! Én közben összepakoltam, szóltam a nővérkének, aki készségesen felkísért. Amíg engem előkészítettek a szüléshez addigra a párocskám is megérkezett és a folyosón sétálgatva szorítgattam a kezét.(először…)később már a karját is… Aztán már belékapaszkodtam… Óriási fájdalmaim voltak már a vége felé, majd fél 8 körül elküldtek zuhanyozni és mondták hogy menjünk vissza. Még szerencse, hogy velem volt a párom mert a nagy fájdalomtól sokszor meg se bírtam mozdulni, nem hogy fürdeni… szóval, visszamentünk és jöttek a tolófájások, persze még korai volt az orvos szerint, de nekem már nem annyira…

Fél kilenc felé megvizsgált és közölte itt majd csak 10 kor lesz baba. (én nem így éreztem) Jól is gondoltam, a doki alighogy elindult a szülőszobáról, már hívták is vissza, ugyanis Ádám nem várt tovább. 9óra 10 perckor megszületett. A mi kis drágánk, egyetlenünk ott feküdt az asztalon és mi csodáltuk a kis pofikáját. Gyorsan elvitték, majd felöltöztetve vissza is hozták a pihenőbe, hogy csodálhassuk még.

A páromnak sok köszönettel tartozom amiért ilyen hős volt és végig velem maradt, mert először nem is akarta, de meggondolta magát és nekem ez nagyon sokat jelentett. Eggyütt voltunk… Jó érzés volt így szülni, hogy nem vagyok egyedül. Nagyon szeretem és Ő is engem, mert ez a döntése is ezt mutatja.

Szóval, 5 napig bent voltunk a kórházba,majd hazajöttünk és itthon nagyon jó volt. A nagylányom Fanny is nagyon várt már bennünket, és Ő is nagyon hiányzott már nekem, mikor a kórházban voltam. Ádám egy csoda édes baba, kiegyensúlyozott, boldog, vidám. Sokat nevet és beszél. Már jön a fogacskája, mert kicsit nyűgös és állandóan a kezét rágja. Imádjuk őt mindannyian.

Igen, jó; de rossz is egyben mert a sok információban szinte elvész az ember és hajlamos magára vetíteni sok olyan problémát ami talán nem is az övé. Visszatérve Ádám nemsokára meg fog születni. Mindenki nagyon várja már az érkezését. Vajon milyen lesz? Nyugodt vagy sírós? Remélem az előbbi, mert nekem mellette vizsgáznom is kell…:)

Nagyon várom már a nyarat akkorra már nyugalom lesz körülöttünk és csak a pici körül foroghat majd minden.:) és mindenki:)

Jó lenne természetesen szülni, mert akkor baba-mama szobába kerülnék, ez sajnos a lányomnál nem volt megvalósítható pedig jó lett volna. Akkor még nem volt ilyen rendszer a kórházban.

Majd írok még ha megszületett a picurkánk.

Én a második babámat várom, az “első babám” már kamasz gyerek és számomra a terhesség most legalább olyan új élmény mint legelőször volt. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a terhességem első időszaka is elég problémamentesen zajlott. Na nem mondom, hogy nem voltak kisebb hányingereim, vagy nem éreztem magam rosszul a szagoktól vagy nem szédültem soha, de hál’ isten elég enyhén zajlott le. A második trimeszter elején már ezek a kis kellemetlenségek is elmúltak.

Jelenleg a 15.héten járok és már mozog a pici babám, esténként mindig beszélgetek hozzá és a kezem érintésére mozgolódással válaszol. Nem tudom, hogy kisfiú vagy kislány lesz-e, de úgy gondolom nem is ez a lényeg, hanem, hogy egészséges legyen. Egyszer olvastam egy blogon egy felháborodott anyuka írását, hogy egyre többen szeretnék meghatározni a születendő gyermekük nemét, vagy ha nem tudják akkor legalábbis minél hamarabb megtudni, hogy fiúk vagy lányuk születik. Ez az anyuka felháborodottan írt erről, hogy azt elfelejti minden ember, hogy nem fiú vagy lány, hanem egy kis EMBER lapul a szíve alatt és nem is az számukra a fontos, hogy egészséges és gyerek, hanem, hogy fiú-e vagy lány. Egyetértek ezzel az anyukával teljes mértékben, nem szabad ennyire leegyszerűsíteni a dolgot, fel kell nyitni az emberek szemét, hogy ne így lássák. Tőlem is rögtön ezt kérdezi bárki aki megtudja, hogy babát várok…”És fiú lesz vagy lány?” vagy “Mit szeretnél fiút vagy lányt?”

Nehéz ezekre a kérdésekre válaszolni… Általában a legelfogadottabb “Mindegy csak egészséges legyen” válasz a legkézenfekvőbb. Már várom nagyon a következő ultrahangot, ahol egy kicsit bekukucskálhatok a babám világába. Jó lenne otthonra is egy készülék amivel bármikor be kukkanthanék hozzá. : )

Egy gyakori kérdés a Google-ban: “Mi a szerelem?”… nos, a legszebb magyarázatot pár évvel ezelőtt hallottam egy asszisztens barátnőmtől.
Ezeken az esős napokon visszaemlékeztem a történetre, és szeretném ma veletek megosztani.

“Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.

Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak… az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni
az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.

Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de
az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel… Akkor
csodálkozva megkérdeztem: “És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?” Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: “Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő”.

Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget… Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: “Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!… Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem
?!… nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus.
Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van”.

Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben !!!

“A barátot a legnagyobb jó közé soroljuk, a barát hiányát és a magányt pedig a legkeservesebb dolognak tartjuk.”

Nem tudom, hogy napjaink rohanásában fontosak-e az igazi emberi kapcsolatok, mint a szeretet vagy a barátság, az eggyüttérzés vagy a segítőkészség. Sajnos egyre kevesebbet tapasztaljuk, adjuk-kapjuk ezeket az érzéseket. A világunk már nem erről szól, sokkal inkább az erőszakról, a sértésekről vagy a megalázásokról. Az emberi kapcsolatok egyre felszínesebbé válnak és már nem mernek az emberek mély kapcsolatokat kialakítani, se a szerelemben, se a barátságban. Egyre sekélyesebbé válik minden, talán ilyenkor karácsonykor egy kicsit jobban ráébrednek az emberek, hogy szeretetben kellene élni, de jön a január és már el is felejtik…

“A legfontosabb dolog az életben nem a pénz, a társadalmi státusz, vagy az elismerés, hanem az az időszak, amikor a barátja vagy valakinek.”

Egy 12 éves kislány írt egy fogalmazást a barátságról, azt írta, hogy ő milyennek gondolná, mert neki nincs egy igaz barátja se, mint ahogy sokunknak sincs.

Kép szövegének elolvasása: jobb egérgomb és a kép megjelenítése…

Este 9 – kor kezdtünk és a Vénusszal kezdtünk, klasszul látszódtak a holdjai is melette ill. alatta ( 4 van neki ) , majd a hold következett, csak sajnos pont telihold volt, ezért nagyon vakított a napról ráeső fénye. Ezután két óriás csillagot néztünk, amik egymás körül keringtek és az egyik narancssárga színű volt a másik kék, és szabadszemmel csak egy kis halvány pont látszott. Majd az Androméda galaxist láttuk, ami csak egy kis füst gombolyagnak látszott mert ködös és nagyon messze van.

Nagyon jó volt ezeket a csillagokat látni és maga ez a fajta elfoglaltság olyan megnyugtató érzés volt, hogy milyen szép is az égbolt és nem is szoktuk nézni.

Megnéztük az István a király rockoperát és az Egri csillagokba is bele néztünk. Sajnos a japán dobosokat nem láttuk pedig biztos az is jó volt.

A hetet a lézershow és tűzijáték zárta, ami számunkra élvezhetetlen volt, mert az erős szél a tömeg felé sodorta a tűzijátékot és hullottak ránk a darabjai, ami elég kellemetlen érzés volt. Mindenki söprögette magát és hát valljuk be, elég veszélyes is egy iyen dolog. De ettől még a Csiperó jó volt és várjuk a következőt is, mert úgy jó egy város ha zajlik az élet benne…

Kora délután indultunk és egy jó két vagy három órahosszát ott is töltöttünk. Élmény volt látni a természet ébredését és az állatok kicsinyeit. Pár éve újították fel és bővítették a területet a parkban, hogy az állatoknak tágasabb teret tudjanak biztosítani. Láttunk: gólyákat, teknősöket, kecskéket, lámát, tigriseket, rókákat, antilopokat, zebrát, kengurukat, struccokat, kacsákat, medvéket… és még sorolhatnám tovább.
Nagyon sokan voltak és jó volt láni, hogy ennyi ember jól érzi ott magát.

A vadasparknak a honlapján megtalálhatjátok a címet is, ha kedvet éreztek arra, hogy ellátogassatok ide.
www.zookecskemet.hu/

Gyertek el és nézzétek meg ti is!

Egy percig szeress,mig elmondom imádlak,

Egy óráig szeress,mig megsugom kivánlak.

Szeress egy napig,mig csokolni tudlak,

Szeress egy életre,és szeretni foglak.

Mit ember nem…

Ismered a szerelmet,mit úgy

nevezünk költői – plátói?

Mely érinthetetlen, mit ember

sárba nem tiporhat, s szóval sem

mocskolhat?

A tisztát, az igazit, a mélyből

felfakadót?

Melynek lángjaiban égve érzed,

hogy ebből a sebből soha fel

nem gyógyulva kell élned?

Hát ez vagy te nekem!

Az örökké égő, perzselő láng,

mely fájdalmával boldoggá,

teljessé tesz engem!

(Mária csillag)

ÁLMOD LENNÉK

Álmod lennék ezüst éjben,
nyugtalan, remegő holdfényben.
Zaklatott, vágyteli álom,
amilyenre régóta vágyom.
Álmod lennék majd. Szerető,
mindig csak utánam epedő,
ágaskodó, sóvárgó kivárás,
csókokban ébredő kívánás.
Álmod lennék, mely átölel,
és tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad …
Ne csak én epekedjek utánad!

SZERELEMRE VÁGYOM

Már a múlté régi üdeségem…
szemem fénye is megfakul lassan,
de a remény még nem hal meg bennem
csak a legutolsó pillanatban.

Szívem újra szerelemre vágyik,
testem tüzes, izzó szenvedélyre
Szeretni szeretnék mindhalálig,
pedig fel kéne tán adnom végre!

Tán az tudna oly nagyon kívánni,
aki ismerte az ifjúságom…
aki tudna hinni bennem, s várni,
hogy az álmát én valóra váltom.

Talán..

Talán vidul sötét kedvünk.
Talán mindent újra kezdünk.
Talán együtt ismét szállunk,
s újra éljük minden vágyunk.
Talán karod átkarolhat
feledtetve mind a múltat.
Talán ajkad szám lezárja,
s csókot lehel szempillámra,
karjaim közt lelhetsz enyhet,
s megint örülsz, hogy ölellek

—————————

“Szeretném elmondani,szeretlek téged!
Szeretném ha tudnád: csak érted élek!
Szeretnék szemedbe mélyen belenézni
elmondani: NÉLKÜLED NEM ÉRDEMES ÉLNI!!!

—————————

Mint lágy szellő érintette ajkamat,
Mézédes csókmely beszél
Mégis halgatag.

Oly csekély volt lelkemben mégis vihar tombolt,
Hurrikán, tornádó, szélvihar, tudtamma nem lesz enyém,
Szívem belehal.

Félelem kétség, viharos érzések,
Látni szeretném De mégis félek,
Talán nem lesz szerencsém.

Lényem reszket s lángban ég,
Hívlak téged védj meg,
És add nekem szerelmét.

Gyengéd érintése, forró lágy szavai,
Lelkembe égeti,hogy sose tudjam feledni,
Milyen tisztán és őszintén Szeretni!

———————

Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Ady Endre

Amikor az ember elveszíti egy szeretett hozzátartozóját, valami megszakad benne…
Hirtelen nem is tudjuk felfogni, mi történik velünk, mert még mindig nem hisszük el. Reménykedünk? Valószínű. Biztosan azért mert nem tudatosul az emberben. Várjuk, hogy betoppanjon és rájöjjünk arra, hogy ez csak álom, de nem így történik…

Napok telnek el és még mindig nem hisszük el. Vajon miért nem? Hiszen tudjuk napok óta, hogy elment, de mi még mindig úgy érezzük, hogy velünk van még.
Minden tárgy a szobában ami ugyanúgy van ahogy volt mind a “normális” életünket idézi mikor még ő is ott volt.

Azután egyszer csak rájövünk, hogy hiába minden, ez a végleges és visszavonhatatlan állapot és elkezdjük sajnálni magunkat, hogy mennyire üres lesz a világ nélküle. Persze jönnek a “közhelyes” gondolatok – “neki már jobb így” meg hogy “úgyis csak szenvedett már”- ami persze igaz, de hát azért mi mindig bízunk a gyógyulásban. Igazából nem is tudom miért írom le ezeket a sorokat, csak egyszerűen kikívánkozik belőlem. Sokat gondolkodtam ebben az időszakban az elmúláson, ami olyan hihetetlen, hogy fel sem tudjuk fogni. Vajon vár ránk valami a halál után? Ki ezt, ki azt hisz ezzel kapcsolatban. Nekem az a meggyőződésem, hogy az agyunk ezt képtelen felfogni, mert nem képes megbírkózni, azzal a gondolattal, hogy nincs semmi. Talán így van… Talán nem…
Mindenesetre sok idő kell nekünk amíg feldolgozzuk a halálát, de a szívünkben örökké ott él majd s ez talán vigaszt ad…

S ha nevetek vagy ajkamon kel ének,
teszem, mivel egyetlen menedék ez,
hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek. ( Petrarca) >

Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.

Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé – az isteni szeretet

Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.

Nagyon várom már a karácsonyt!
Először is azért, mert a legszebb ünnepünk amikor a családunkkal eggyütt meghitten tölthetjük ezeket a napokat. Másodszor pedig azért mert nem kell menni dolgozni és itthon lehetünk.

Szeretem a karácsony előtti nyüzsgést, készülődést, sütés – főzést ( bár ez egy kicsit fárasztó) az egész akkor válik nyomasztóvá ha az embernek nincs elég ideje vagy pénze az egészre. Ilyenkor megpróbálja a lehetőségei szerint a lehető legjobbá varázsolni az ünnepeket.

Karácsony ünnepén
Mindenhol gyertya ég.
Békesség jelképe
A gyertyaláng.

Mindennap gyújtsatok
Gyertyákat, emberek!
Égjen a béke- láng
Mindenhol már!

Halvány kis gyertyaláng,
Hol van a kék madár?
Mindenki várja őt,
Miért nem jön már?

Sok még a gyűlölet,
Éhség és szenvedés;
Mikor lesz vége már,
Kis gyertyaláng?

Fenyőfa, sok cukor,
Ajándék mindenhol,
De az én szívemben
Nincs nyugalom.

Ki mondja meg nekem,
Hogy éljek, s mit tegyek,
Hogy karácsony ünnepén
Boldog legyek?
( karácsonyi ének)

Szenteste amikor kibontogatjuk a titkos ajándékainkat, amit szeretteinktől kapunk  boldogság önti el a szívem és szerintem ezekért a dolgokért érdemes élni, ezeket az “apró” örömöket kell megbecsülnünk az életünk folyamán…

Mindenkinek örömteli, szeretetteljes békés, boldog ünnepeket kívánok!