Barátságról
kedd, december 16th, 2008
“A barátot a legnagyobb jó közé soroljuk, a barát hiányát és a magányt pedig a legkeservesebb dolognak tartjuk.”
Nem tudom, hogy napjaink rohanásában fontosak-e az igazi emberi kapcsolatok, mint a szeretet vagy a barátság, az eggyüttérzés vagy a segítőkészség. Sajnos egyre kevesebbet tapasztaljuk, adjuk-kapjuk ezeket az érzéseket. A világunk már nem erről szól, sokkal inkább az erőszakról, a sértésekről vagy a megalázásokról. Az emberi kapcsolatok egyre felszínesebbé válnak és már nem mernek az emberek mély kapcsolatokat kialakítani, se a szerelemben, se a barátságban. Egyre sekélyesebbé válik minden, talán ilyenkor karácsonykor egy kicsit jobban ráébrednek az emberek, hogy szeretetben kellene élni, de jön a január és már el is felejtik…
“A legfontosabb dolog az életben nem a pénz, a társadalmi státusz, vagy az elismerés, hanem az az időszak, amikor a barátja vagy valakinek.”
Egy 12 éves kislány írt egy fogalmazást a barátságról, azt írta, hogy ő milyennek gondolná, mert neki nincs egy igaz barátja se, mint ahogy sokunknak sincs.
Sok kisgyerekes szülő számára mindennapos kihívást jelent, hogy olyan ételt tudjon feltálalni, amit a kicsi meg is eszik. Van, aki hagyja, hogy a gyerek maga válasszon – ha akar, nem kell mást ennie csokis tejen és süteményen kívül. Pedig néhány apró trükk segítségével még a legválogatósabb gyereket is rá lehet bírni, hogy új ízeket próbáljon ki. Fontos, hogy elkerüljük a hat legalapvetőbb hibát, amelyet a legtöbb szülő elkövet.




Gyermekeink otthoról sokat “hoznak” magukkal. A gyerekek viselkedését nagy mértékben meghatározza szüleik viselkedése. Ez azon túl is jelentős, hogy a gyerekek egyszerűen a szüleiktől tanulnak meg sok mindent.
Ismert tény, hogy a nagyvárosokban a balesetet szenvedettekkel szemben sokszor meglepően közönyös magatartást tanúsítanak, miközben a közönyös magatartást tanúsító emberek többsége együtt érez a balesetet szenvedettel és bűntudata van azért, mert elmulasztotta a segítségnyújtást. Ennek okaként a szociálpszichológia a felelősség megoszlását hozza fel, s azt, hogy a nagyvárosokban az emberekre egy olyan elvárás nehezedik, ami a környezet felé mutatott semlegességre kényszeríti őket.