Egy gyakori kérdés a Google-ban: “Mi a szerelem?”… nos, a legszebb magyarázatot pár évvel ezelőtt hallottam egy asszisztens barátnőmtől.
Ezeken az esős napokon visszaemlékeztem a történetre, és szeretném ma veletek megosztani.

“Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.

Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak… az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni
az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.

Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de
az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel… Akkor
csodálkozva megkérdeztem: “És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?” Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: “Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő”.

Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget… Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: “Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!… Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem
?!… nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus.
Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van”.

Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben !!!

Egy percig szeress,mig elmondom imádlak,

Egy óráig szeress,mig megsugom kivánlak.

Szeress egy napig,mig csokolni tudlak,

Szeress egy életre,és szeretni foglak.

Mit ember nem…

Ismered a szerelmet,mit úgy

nevezünk költői – plátói?

Mely érinthetetlen, mit ember

sárba nem tiporhat, s szóval sem

mocskolhat?

A tisztát, az igazit, a mélyből

felfakadót?

Melynek lángjaiban égve érzed,

hogy ebből a sebből soha fel

nem gyógyulva kell élned?

Hát ez vagy te nekem!

Az örökké égő, perzselő láng,

mely fájdalmával boldoggá,

teljessé tesz engem!

(Mária csillag)

ÁLMOD LENNÉK

Álmod lennék ezüst éjben,
nyugtalan, remegő holdfényben.
Zaklatott, vágyteli álom,
amilyenre régóta vágyom.
Álmod lennék majd. Szerető,
mindig csak utánam epedő,
ágaskodó, sóvárgó kivárás,
csókokban ébredő kívánás.
Álmod lennék, mely átölel,
és tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad …
Ne csak én epekedjek utánad!

SZERELEMRE VÁGYOM

Már a múlté régi üdeségem…
szemem fénye is megfakul lassan,
de a remény még nem hal meg bennem
csak a legutolsó pillanatban.

Szívem újra szerelemre vágyik,
testem tüzes, izzó szenvedélyre
Szeretni szeretnék mindhalálig,
pedig fel kéne tán adnom végre!

Tán az tudna oly nagyon kívánni,
aki ismerte az ifjúságom…
aki tudna hinni bennem, s várni,
hogy az álmát én valóra váltom.

Talán..

Talán vidul sötét kedvünk.
Talán mindent újra kezdünk.
Talán együtt ismét szállunk,
s újra éljük minden vágyunk.
Talán karod átkarolhat
feledtetve mind a múltat.
Talán ajkad szám lezárja,
s csókot lehel szempillámra,
karjaim közt lelhetsz enyhet,
s megint örülsz, hogy ölellek

—————————

“Szeretném elmondani,szeretlek téged!
Szeretném ha tudnád: csak érted élek!
Szeretnék szemedbe mélyen belenézni
elmondani: NÉLKÜLED NEM ÉRDEMES ÉLNI!!!

—————————

Mint lágy szellő érintette ajkamat,
Mézédes csókmely beszél
Mégis halgatag.

Oly csekély volt lelkemben mégis vihar tombolt,
Hurrikán, tornádó, szélvihar, tudtamma nem lesz enyém,
Szívem belehal.

Félelem kétség, viharos érzések,
Látni szeretném De mégis félek,
Talán nem lesz szerencsém.

Lényem reszket s lángban ég,
Hívlak téged védj meg,
És add nekem szerelmét.

Gyengéd érintése, forró lágy szavai,
Lelkembe égeti,hogy sose tudjam feledni,
Milyen tisztán és őszintén Szeretni!

———————

Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Ady Endre

A szerelem olyan, mint a Nap,

színekbe öltöztet,

fényselymével körbekap,

melegével kényeztet,

a kék-égig emel,

onnan nézzem, hogyan futnak a zöldfolyók,

borzolnak habos-hullámokat a szelek,

miként nyújtózkodnak a fehérkucsmás hegyek,

terülnek el békésen a délibábos rónák.

Aztán van az úgy, hogy perzsel,

a pokol tüze éget,

orromban a kén szúrós-szagát érzem.

S mikor eltűnik, megbúvik a szürke-felhők fölött,

olyankor hideg nyirkos kétségek gyötörnek,

a megválaszolhatatlan kérdések rám törnek,

vajon van-e még,

rám néz-e valaha,

vagy örökké a felhők foglya?

———————————————————————-

Mentem eléd,

velem jött régi barátom,

elkísért a teli-arcú Hold,

mily csodás, hatalmas most,

így szóltam,

s kértelek, hogy nézd,

körbejárt tekinteted,

ó én neked mindig mindent elhiszek,

mondtad és szirmot bontott ajkadon a nevetés,

futkározott köröttünk számtalan emlék

hirtelen üres lett az ég,

már csak én maradtam neked,

megfogtam piciny kezed,

szívemhez vezettelek,

látod, ott a kopár fák mögött,

érted lobban a lángom,

szólj ha fázol,

Tiéd a fényem és a melegem.

——————————————————————

A tegnap még izzik bennem,

lávaként áramlik a vér ereimben,

aludnom kell és álmodnom sokat,

hogy méltó helyére kerüljön

elmémben, szívemben,

a káprázat, a gyönyör, a szín az illat,

minden csoda, ami Te vagy!