Karácsonyi ajándék
Gyerekkoromnál kell, hogy kezdjem…
Egyszer volt, hol nem…. szóval volt egy fekete macskám.
Moncsinak hívtam ( a divatos monchichi miatt) és nagyon szerettem.
Az egyetlen macska volt akit szerettem!
Legalábbis ezt hittem sokáig..mert azóta változott ez a nézetem.
Tavaly kezdődött..
A múlt év karácsonya előtt sokáig tanakodtam azon, hogy mivel lepjem meg a kis családomat.
Faggattam őket finoman ki minek örülne, mígnem a macska válaszra még a hideg is kirázott.
Hetekig rágódtam rajta, boldog-boldogtalant megkérdeztem; ki ezt, ki azt tanácsolta.
Végig gondoltam az egészet százszor, hogy egy macskával egy lakásba kell élnem,
de valahogy nem tudtam megbarátkozni a gondolattal. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy
ők mennyire örülnének egy cicának.Végül beadtam a derekam, és elkeztem ” macskanézőbe”
járni. Nagyon furcsálták a titkolózásomat, a titkos telefonokat és már kezdtek kérdezősködni,
de már csak pár nap volt karácsonyig.
Dec.22.-én megtaláltam a megfelelő cicát, gyönyörű volt,kicsi,fehér gombolyag.
Azonnal éreztem, nekem ő kell..
Hazavittem. Halkan léptem be az előszobába, óvatosan kibontottam a dobozból a cicát
és beengedtem a szobába. A kis családom a meglepettségtől szólni sem bírt, majd örömkönnyek
csorogtak az arcukon..(Számomra ez volt a legnagyobb öröm, soha nem fogom ezt a pillanatot
elfelejteni)Így a karácsonyunk már az új családtagról szólt. Elneveztük Millinek ( mert olyan fehér,
mint a tej) és azóta boldogan élünk…
Természetesen azt kell, hogy mondjam, Milli levett a lábamról és már megváltozott a véleményem
mert minden macska más egyéniség, ezt azok az emberek tudják akiknek van cicájuk és nagyon örülök,
hogy így döntöttem.
