Köszöntés
Nem is hinné, hogy a köszönés, egymás üdvözlése milyen régi-régi szokás. Talán ez volt a legelső illemszabály, amit az ember kitalált. És mennyi változata volt és van!
Egy afrikai törzsről feljegyezték, hogy köszöntéskor, bemutatkozáskor a markukba köpnek az ottani emberek.
A tibetiek meglengetik a kalapjukat, kinyújtják nyelvüket, és bal kezüket a fülük mögé teszik.
A maorik (Új-Zéland őslakói) köszönéskor az orrukat dörzsölik össze.
A törökök és a keleti népek kezüket mellükre téve, mélyen meghajolva köszöntik egymást.
A japánok derékból meghajolva üdvözlik egymást.
A szervusz köszönés a latin “servus humillimus domini” köszönésből rövidült. Ez annyit jelent “legalázatosabb szolgája az úrnak”. Ebből a latin üdvözlési formából lett az “alázatos szolgája”, s az “alászolgálja” köszönési mód.
Persze mi itt Magyarországon nem ezeket alkalmazzuk!
Ebből a fejezetből megismerheti a fontosabb – köszönésre vonatkozó – illemszabályokat.
Ugye sokszor hallotta már kisgyerekes szülőktől, mikor gyerekeiket a kezdeti illemre nevelik: “Köszönj szépen!”
Köszönni, másokat üdvözölni sokféle módon lehet és kell. Máshogy kell érkezéskor és távozáskor üdvözölni az embereket.
A köszönés az emberi érintkezés legmindennapibb formája. Vigyáznunk kell tehát, hogy megfelelő időben megfelelő módon köszönjünk.
A köszönésnél az udvariasság általános szabályai érvényesülnek: tehát a férfi köszön előre a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, beosztott a vezetőnek, fiú a leánynak.
Természetesen ez alól vannak kivételek. Ne várja például egy fiatal lány, hogy idősebb férfi ismerőse előre köszönjön neki. Helyesebb az is, ha a fiatalabb vezető előre köszön idősebb beosztottainak, a férfi vezető a női beosztottaknak. (Sajátos szabályok vonatkoznak, ha a nők egymást köszöntik: elsőként a hajadon üdvözli a férjezett nőt, a gyermektelen a gyermekes anyát.)
Másik kivétel, ha valaki helyiségbe lép be és ott már néhányan tartózkodnak: köszönjön előre tekintet nélkül arra, hogy odabent férfiak, vagy nők, vagy fiatalabb személyek tartózkodnak.
Érthetően köszönjön és nézzen félreérthetetlenül arra, akinek köszön, amikor 3-4 lépés távolságra megközelíti a másikat!
A köszönés formái:
- A napszaktól függően elfogadott köszönés, “jó reggelt”, “jó napot”, “jó estét”, “jó éjszakát kívánok”. Ha igazán udvarias akar lenni mindig használja “kívánok” szót. A gyerekeket a “szervusz”, a “szia” szavakkal üdvözölheti. Búcsúzásra a “viszontlátásra” szó a legmegfelelőbb.
- Ma már a gyerekek többsége tegezi szüleit, nagyszüleit, szűkebb, tágabb, családtagjait. Ebben az esetben szüleinek, nagyszüleinek természetesen köszönhetnek “sziával”, “szervusszal”. Velük szemben is legyen tisztelettudó, és az alapvető szabályokra ügyeljen!
- Vannak hivatalos köszönések: a katonák “erőt egészséget” kívánnak, a bányászok “jó szerencsét” mondanak.
A katonák köszönés nélkül is tudják üdvözölni egymást: ez a tisztelgés. Valamikor a harcosok sisakot viseltek ez teljesen eltakarta az arcukat, ha találkoztak, felemelték a rostélyt így mutatták meg az arcukat. Ez maradt meg a tisztelgésben.
A köszönéshez hozzátartozhatnak még kiegészítő tevékenységek: a kézfogás, a kézcsók, a kalapemelés.
A kézfogás alapvető szabályai: mindig az idősebb nyújt kezet a fiatalabbnak, a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak, az oktató a tanulónak, a magasabb beosztású az alacsonyabb beosztásúnak. A másik fél abban az esetben se tolakodjon a kézfogással, ha az előbb felsoroltak valamelyike elfelejti a kezét nyújtani. Ilyen esetben elmarad a kézfogás. Ha a kézfogás előtt ül illik felállni és úgy fogadni a nyújtott kezet. Nem illik hosszasan fogni a másik kezét, nem szokás szorongatni, ropogtatni, erősen rázni a társ kezét.
Forrás: miillik.hu