Szerelemről…-2-
Egy percig szeress,mig elmondom imádlak,
Egy óráig szeress,mig megsugom kivánlak.
Szeress egy napig,mig csokolni tudlak,
Szeress egy életre,és szeretni foglak.
Mit ember nem…
Ismered a szerelmet,mit úgy
nevezünk költői – plátói?
Mely érinthetetlen, mit ember
sárba nem tiporhat, s szóval sem
mocskolhat?
A tisztát, az igazit, a mélyből
felfakadót?
Melynek lángjaiban égve érzed,
hogy ebből a sebből soha fel
nem gyógyulva kell élned?
Hát ez vagy te nekem!
Az örökké égő, perzselő láng,
mely fájdalmával boldoggá,
teljessé tesz engem!
(Mária csillag)
ÁLMOD LENNÉK
Álmod lennék ezüst éjben,
nyugtalan, remegő holdfényben.
Zaklatott, vágyteli álom,
amilyenre régóta vágyom.
Álmod lennék majd. Szerető,
mindig csak utánam epedő,
ágaskodó, sóvárgó kivárás,
csókokban ébredő kívánás.
Álmod lennék, mely átölel,
és tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad …
Ne csak én epekedjek utánad!
SZERELEMRE VÁGYOM
Már a múlté régi üdeségem…
szemem fénye is megfakul lassan,
de a remény még nem hal meg bennem
csak a legutolsó pillanatban.
Szívem újra szerelemre vágyik,
testem tüzes, izzó szenvedélyre
Szeretni szeretnék mindhalálig,
pedig fel kéne tán adnom végre!
Tán az tudna oly nagyon kívánni,
aki ismerte az ifjúságom…
aki tudna hinni bennem, s várni,
hogy az álmát én valóra váltom.
Talán..
Talán vidul sötét kedvünk.
Talán mindent újra kezdünk.
Talán együtt ismét szállunk,
s újra éljük minden vágyunk.
Talán karod átkarolhat
feledtetve mind a múltat.
Talán ajkad szám lezárja,
s csókot lehel szempillámra,
karjaim közt lelhetsz enyhet,
s megint örülsz, hogy ölellek
—————————
“Szeretném elmondani,szeretlek téged!
Szeretném ha tudnád: csak érted élek!
Szeretnék szemedbe mélyen belenézni
elmondani: NÉLKÜLED NEM ÉRDEMES ÉLNI!!!
—————————
Mint lágy szellő érintette ajkamat,
Mézédes csókmely beszél
Mégis halgatag.
Oly csekély volt lelkemben mégis vihar tombolt,
Hurrikán, tornádó, szélvihar, tudtamma nem lesz enyém,
Szívem belehal.
Félelem kétség, viharos érzések,
Látni szeretném De mégis félek,
Talán nem lesz szerencsém.
Lényem reszket s lángban ég,
Hívlak téged védj meg,
És add nekem szerelmét.
Gyengéd érintése, forró lágy szavai,
Lelkembe égeti,hogy sose tudjam feledni,
Milyen tisztán és őszintén Szeretni!
———————
Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Ady Endre