Szerelemről…
A szerelem olyan, mint a Nap,
színekbe öltöztet,
fényselymével körbekap,
melegével kényeztet,
a kék-égig emel,
onnan nézzem, hogyan futnak a zöldfolyók,
borzolnak habos-hullámokat a szelek,
miként nyújtózkodnak a fehérkucsmás hegyek,
terülnek el békésen a délibábos rónák.
Aztán van az úgy, hogy perzsel,
a pokol tüze éget,
orromban a kén szúrós-szagát érzem.
S mikor eltűnik, megbúvik a szürke-felhők fölött,
olyankor hideg nyirkos kétségek gyötörnek,
a megválaszolhatatlan kérdések rám törnek,
vajon van-e még,
rám néz-e valaha,
vagy örökké a felhők foglya?
———————————————————————-
Mentem eléd,
velem jött régi barátom,
elkísért a teli-arcú Hold,
mily csodás, hatalmas most,
így szóltam,
s kértelek, hogy nézd,
körbejárt tekinteted,
ó én neked mindig mindent elhiszek,
mondtad és szirmot bontott ajkadon a nevetés,
futkározott köröttünk számtalan emlék
hirtelen üres lett az ég,
már csak én maradtam neked,
megfogtam piciny kezed,
szívemhez vezettelek,
látod, ott a kopár fák mögött,
érted lobban a lángom,
szólj ha fázol,
Tiéd a fényem és a melegem.
——————————————————————
A tegnap még izzik bennem,
lávaként áramlik a vér ereimben,
aludnom kell és álmodnom sokat,
hogy méltó helyére kerüljön
elmémben, szívemben,
a káprázat, a gyönyör, a szín az illat,
minden csoda, ami Te vagy!